Nem feltétlen. Amióta a villendorfi Vénusz-szobrocskát megtalálták, elterjedt az a tévhit, hogy a kőkorban olyan volt a nőideál (persze ez egyeseknek megnyugvást okoz...). Az egy termékenységi szimbólum, kabala vagy istenszobor (földanya megjelenítése) lehetett, és mint ilyen, szándékosan robosztus, és kihangsúlyozottak bizonyos testrészei.
A biológiai nőideál / férfiideál nem sokat változott az évezredek során. Amit ma vonzónak, szépnek tartanak általában az emberek (arányos, izmos alkat), az volt több ezer évvel ezelőtt is a vonzó. A túlzott kövérség ugyanúgy betegség jele mint a túlzott soványság vagy az aszimmetrikus testalkat és a diszharmonikus arc.
Persze a kulturális emberideálok nagyon különbözhetnek a természetestől, hiszen abba az adott kor művészeti, társadalmi, vallási, sőt, politikai koncepciói is beleszólnak (és ez igaz a korai társadalmakra is). (Jó példa erre a középkor morális, vallási eredetű, aszketikus nőideálja, amit szigorúan betartottak a festményeken is női alak ábrázolásakor. Ugyanakkor korabeli forrásokból tudható, hogy a bordélyházakban ennek ellenére továbbra is a telt idomú hölgyeknek volt a legnagyobb klientúrájuk... :D)
Ha egy régész kétezer év múlva csak az utókorra hagyott reklámanyagok alapján akarná megállapítani, hogy milyen volt a mai nőideál, akkor ő meg arra a következtetésre jutna, hogy ebben a korban az anorexiás nőkre buktak a pasik...pedig tudjuk, hogy nem...ez csak egy bizonyos életstílus, divatirányzat idealizált jelképe.
A biológiai nőideál / férfiideál nem sokat változott az évezredek során. Amit ma vonzónak, szépnek tartanak általában az emberek (arányos, izmos alkat), az volt több ezer évvel ezelőtt is a vonzó. A túlzott kövérség ugyanúgy betegség jele mint a túlzott soványság vagy az aszimmetrikus testalkat és a diszharmonikus arc.
Persze a kulturális emberideálok nagyon különbözhetnek a természetestől, hiszen abba az adott kor művészeti, társadalmi, vallási, sőt, politikai koncepciói is beleszólnak (és ez igaz a korai társadalmakra is). (Jó példa erre a középkor morális, vallási eredetű, aszketikus nőideálja, amit szigorúan betartottak a festményeken is női alak ábrázolásakor. Ugyanakkor korabeli forrásokból tudható, hogy a bordélyházakban ennek ellenére továbbra is a telt idomú hölgyeknek volt a legnagyobb klientúrájuk... :D)
Ha egy régész kétezer év múlva csak az utókorra hagyott reklámanyagok alapján akarná megállapítani, hogy milyen volt a mai nőideál, akkor ő meg arra a következtetésre jutna, hogy ebben a korban az anorexiás nőkre buktak a pasik...pedig tudjuk, hogy nem...ez csak egy bizonyos életstílus, divatirányzat idealizált jelképe.