Hogyan üssük el az időt jól súlytalanságban? Há' vízzel! :)Egy másik szép példa, illetve egy 6 részes videósorozat első része. (Türelmetleneknek pár részlet itt és itt).
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Hogyan üssük el az időt jól súlytalanságban? Há' vízzel! :)Egy másik szép példa, illetve egy 6 részes videósorozat első része. (Türelmetleneknek pár részlet itt és itt).
Tegyük fel, hogy mindig is szerettem volna állatorvos lenni. Ehhez akkor nem is kell több, mint szépen elkezdem otthon szikével boncolni a mirelitcsirkét, könyv alapján visszatenni bele a belsőségeit, majd összevarrni. Szorgos gyakorlás után már élő csirkével is megcsinálom, persze érzéstelenítés után, mert beszereztem még egy kis kloroformot is a konyhaszekrénybe.
Mindezt persze megfelelően kialakított helyen, steril körülmények között. Miután már több páciensen is segítettem eredményesen, azaz túlélték a szétszedést és összerakást, nyugodt szívvel kinevezhetem magamat állatorvosnak :)
Majd sikereimen felbuzdulva halott csirkék idegrendszerének elektromos stimulációjával és fagyállóval kever tyúkvér transzfúziójával megvalósítom az első teremtményem felélesztését. Felveszem utána a Frankenhünchen nevet, román állampolgárságomat nekrománra változtatom. A mesterségesen életre stimulált csirke szervezete sokkal inkább befogadóvá válik a kibernetikai implantátumokkal szemben. Szemeiket olcsó kínai webkamerákkal helyettesítem, agyukat összekapcsolom az új mozgásérzékelős játékkonzolok csipjével, ami által programozhatóvá is válnak. A lehetőségek ezek után egyszerűen határtalanok: élethű Chicken Invaders igazi sörétespuskával; gyorsétterembe infravörös célkövető sültgalambok, melyek szó szerint a szádba repülnek - nincs több határidőt lekéső kiszállítás, pontos GPS koordinátákra saját szárnyán érkezik a kaja. Rádiójelekkel távirányítva 3D szemüvegekre továbbítva a képet veszélyes helyekre is küldhető a kibernetizált szárnyas, kármentést, takarítást, kutatási munkákat elősegítve, emberéletek kockáztatása nélkül.
Majd miután kiélveztem a közszereplést és szobrot is állítottak nekem a rólam elnevezett városban, az örök élet lehetőségét kezdem el kutatni, mivel még ezek az újraélesztett tyúkoknak is véges élet adatott meg. Rá is jövök a probléma okára: minden élőlény elveszíti a bejuttatott anyagot. A megoldás egy zárt, önfenntartó rendszer, ami nem veszít energiát. Három megetetett tyúknak levágva a fejét, azt egymás seggéhez varrom, hogy az emésztőrendszerük egy gyűrűt alkotva fenntartsa a körforgást, elkerülve az anyagveszteséget, majd az egészet hővisszaverő fóliába csomagolom, megoldva ezzel az energiaveszteséget is. A második fokozatban az egyszerűsítés végett már libát használok: annak a nyaka, miután levágtam a fejét (agy nem kell, az túl sok energiát veszít gondolkodással) a saját seggébe dugható.