Nem igazán olvastam vissza, de az alábbiakkal kapcsolatban lenne pár dolog...
>"És nem az a döntő hogy hol olcsóbb a munkaerő, mert szállítást, fejlesztést, stb is nézni kell."<
"De, épp ez a mérvadó. A fejlesztést mindig az anyavállalat végzi, csak a termelést viszik ki költséghatékonyabb környezetbe...épp azért, hogy a haszont vissza tudják vinni... :)"
Annyit tennék hozzá, hogy Sahinel álláspontját az EBRD -legalábbis- igazolja. A cikket még véletlenül sem találom, de a lényeg, hogy az említett bank alaposan kifaggatott pár éve egy rakás kisebb-nagyobb céget, és arra volt kíváncsi, hogy telephelyválasztáskor melyek a domináns szempontok. Az eredmény: 1. az ott dolgozók képességei 2. a munkatörvény mennyire szigorú 3. megközelíthetőség ... 12. bérköltségek... 16 korrupció (ahol 1- legfontosabb; 16 legkevésbé fontos) . "Namármost", a tanulmány szerint 1-16 között kb. exponenciálisan csökken az egyes szempontokhoz hozzárendelt érték a -fontosság szerint- sorba rendezett szempontok függvényében.
Azzal sem feltétlenül értek egyet, hogy a fejlesztést mindig az anyavállalat végezné, bár ez a vita szempontjából majdnem teljesen mindegy.
A posztra reagálva: a jelenlegi kormánnyal kb. ugyanaz a bajom, mint az összes eddigivel. Egyszerűen nem látom a világos koncepciót, ami előremozdítaná "kishazánkat". Értem én, hogy megy a sz@rakodás azon, hogy liberalizált legyen-e egy halom korábban állami terület, vagy engedjük-e a multik előretörését, stb. Ezek számomra "egyszerű" gazdaságfilozófiai viták, ami köré politikai ideológiákat lehet szőni, és általuk szavazatokat szerezni, vagy veszíteni. Lehet vitatkozni róluk objektíven, és érzelmektől átitatva egyaránt.
Amiben a megoldást látom, az az oktatás (értsd: szakképzés, stb. is) mihamarabbi rendbetétele. Az egyetlen probléma, hogy az én elképzelésem szerint ez egyfelől baromi hosszútávon megtérülő-, másfelől igencsak népszerűtlen megoldás lenne, ami ráadásul költséges is. Pedig nem egy modell állítja, hogy a gazdasági fejlődés és az oktatás (hangsúlyozom, hogy ideértve a szakmunkásképzést is pl.) között szoros kapcsolat van. Magyarországnak nincs svájci bankrendszere, német autóipara, svéd orvosi műszerei, kínai munkaereje, orosz nyersanyagai, stb. Amiben lehetőségünk van "jobbról előzni", az a tudás. Ebbe fektetni nemzetgazdasági szinten -szerintem- egyszerűen nem lehet eleget.
A legújabb ötlet: A szingliadó
>"És nem az a döntő hogy hol olcsóbb a munkaerő, mert szállítást, fejlesztést, stb is nézni kell."<
"De, épp ez a mérvadó. A fejlesztést mindig az anyavállalat végzi, csak a termelést viszik ki költséghatékonyabb környezetbe...épp azért, hogy a haszont vissza tudják vinni... :)"
Annyit tennék hozzá, hogy Sahinel álláspontját az EBRD -legalábbis- igazolja. A cikket még véletlenül sem találom, de a lényeg, hogy az említett bank alaposan kifaggatott pár éve egy rakás kisebb-nagyobb céget, és arra volt kíváncsi, hogy telephelyválasztáskor melyek a domináns szempontok. Az eredmény: 1. az ott dolgozók képességei 2. a munkatörvény mennyire szigorú 3. megközelíthetőség ... 12. bérköltségek... 16 korrupció (ahol 1- legfontosabb; 16 legkevésbé fontos) . "Namármost", a tanulmány szerint 1-16 között kb. exponenciálisan csökken az egyes szempontokhoz hozzárendelt érték a -fontosság szerint- sorba rendezett szempontok függvényében.
Azzal sem feltétlenül értek egyet, hogy a fejlesztést mindig az anyavállalat végezné, bár ez a vita szempontjából majdnem teljesen mindegy.
A posztra reagálva: a jelenlegi kormánnyal kb. ugyanaz a bajom, mint az összes eddigivel. Egyszerűen nem látom a világos koncepciót, ami előremozdítaná "kishazánkat". Értem én, hogy megy a sz@rakodás azon, hogy liberalizált legyen-e egy halom korábban állami terület, vagy engedjük-e a multik előretörését, stb. Ezek számomra "egyszerű" gazdaságfilozófiai viták, ami köré politikai ideológiákat lehet szőni, és általuk szavazatokat szerezni, vagy veszíteni. Lehet vitatkozni róluk objektíven, és érzelmektől átitatva egyaránt.
Amiben a megoldást látom, az az oktatás (értsd: szakképzés, stb. is) mihamarabbi rendbetétele. Az egyetlen probléma, hogy az én elképzelésem szerint ez egyfelől baromi hosszútávon megtérülő-, másfelől igencsak népszerűtlen megoldás lenne, ami ráadásul költséges is. Pedig nem egy modell állítja, hogy a gazdasági fejlődés és az oktatás (hangsúlyozom, hogy ideértve a szakmunkásképzést is pl.) között szoros kapcsolat van. Magyarországnak nincs svájci bankrendszere, német autóipara, svéd orvosi műszerei, kínai munkaereje, orosz nyersanyagai, stb. Amiben lehetőségünk van "jobbról előzni", az a tudás. Ebbe fektetni nemzetgazdasági szinten -szerintem- egyszerűen nem lehet eleget.