"szóval amíg vannak emberek, akik magukat nem bírják rendbe rakni, addig tényleg nem fog semmi sem változni :S"
Ezzel egyet is értek. Mondom, épp nem azt propagálom, hogy mindent el kell viselni...
"persze, kenyérre meg ruhára futja mindenkinek, csak nem mindegy mennyi munkával mennyit keresel :S amilyen munkával itthon semmibe vesznek, meg lebutáznak, azzal kinn összekeresed magad..."
Nekem ne mondd! :D
Mondjuk azért azt is hozzá kell tenni, hogy minden relatív. Az ember mindig annyira érzi magát gazdagnak / sikeresnek, amennyire a környezetéhez KÉPEST az. Egy magyarországi újgazdag Svájcban legfeljebb középosztálybeli lenne, és ugyanúgy frusztrálva érezné magát, mint az itthoni középosztály, hogy neki miért nem futja még jobb kocsira, még nagyobb házra, stb. És ezzel nagyon nehéz leállni. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy még így is a világ lakosságának szerencsésebb pár százalékához tartozunk (12 % - ha jól emlékszem - valaki ezt találta, amikor korábban beírtam már valamelyik posthoz ezt a mondatot).
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy emiatt hunyjunk szemet az igazságtalanságok, jogtalanságok, átbaszások felett. Abszolút nem! Csak annyit mondok, hogy ha ezt végiggondolnák az emberek, akkor még úgy is nyugodtabb, boldogabb életük lenne, ha nem tudnának változtatni az elcseszett dolgokon, mert legalább egymás életét nem keserítenék még tovább kicsinyeskedéssel, irigykedéssel, rosszindulatú furkálással, stb.
A legújabb ötlet: A szingliadó
Ezzel egyet is értek. Mondom, épp nem azt propagálom, hogy mindent el kell viselni...
"persze, kenyérre meg ruhára futja mindenkinek, csak nem mindegy mennyi munkával mennyit keresel :S amilyen munkával itthon semmibe vesznek, meg lebutáznak, azzal kinn összekeresed magad..."
Nekem ne mondd! :D
Mondjuk azért azt is hozzá kell tenni, hogy minden relatív. Az ember mindig annyira érzi magát gazdagnak / sikeresnek, amennyire a környezetéhez KÉPEST az. Egy magyarországi újgazdag Svájcban legfeljebb középosztálybeli lenne, és ugyanúgy frusztrálva érezné magát, mint az itthoni középosztály, hogy neki miért nem futja még jobb kocsira, még nagyobb házra, stb. És ezzel nagyon nehéz leállni. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy még így is a világ lakosságának szerencsésebb pár százalékához tartozunk (12 % - ha jól emlékszem - valaki ezt találta, amikor korábban beírtam már valamelyik posthoz ezt a mondatot).
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy emiatt hunyjunk szemet az igazságtalanságok, jogtalanságok, átbaszások felett. Abszolút nem! Csak annyit mondok, hogy ha ezt végiggondolnák az emberek, akkor még úgy is nyugodtabb, boldogabb életük lenne, ha nem tudnának változtatni az elcseszett dolgokon, mert legalább egymás életét nem keserítenék még tovább kicsinyeskedéssel, irigykedéssel, rosszindulatú furkálással, stb.