:-)
Pont ma dumáltak a rádióba' egy bácsival+nénivel, akik mittoménhol (Magyarországon) élnek egy régen virágzó, ma kihalóban lévő tanyán. Az összes hatóság durván leszarja őket, telefonjuk, tévéjük nincs, senki se jön még behajtani se, magukat védik a tolvajoktól, maguknak termelnek meg mindent, ha kell valami egyéb, akkor a 80 közeli bácsika heti egyszer elmegy a faluba gyalog, ami 3,5 km-re van. (Ennyit - nem túlzok - manapság 10 emberből 9 nem "vállal be". Rohadtul lusták lettünk.) Kérdezik: miért nem megy busszal? Válaszol: Azt nem szeretem. Kérdezik nénit: de mégis, mit csinál? Válasz: Mindig van mit. Ma megyek kapálni a babot, meg almot szedni.
Ennyi. Így is lehet élni, nem hiszem hogy boldogtalanabbak lennének bármelyikünknél attól, hogy nem járnak trensz-densz partikra, raftingolni vagy ollinkluzív-nyaralni.
Pont ma dumáltak a rádióba' egy bácsival+nénivel, akik mittoménhol (Magyarországon) élnek egy régen virágzó, ma kihalóban lévő tanyán. Az összes hatóság durván leszarja őket, telefonjuk, tévéjük nincs, senki se jön még behajtani se, magukat védik a tolvajoktól, maguknak termelnek meg mindent, ha kell valami egyéb, akkor a 80 közeli bácsika heti egyszer elmegy a faluba gyalog, ami 3,5 km-re van. (Ennyit - nem túlzok - manapság 10 emberből 9 nem "vállal be". Rohadtul lusták lettünk.) Kérdezik: miért nem megy busszal? Válaszol: Azt nem szeretem. Kérdezik nénit: de mégis, mit csinál? Válasz: Mindig van mit. Ma megyek kapálni a babot, meg almot szedni.
Ennyi. Így is lehet élni, nem hiszem hogy boldogtalanabbak lennének bármelyikünknél attól, hogy nem járnak trensz-densz partikra, raftingolni vagy ollinkluzív-nyaralni.
Sőt.