Az említett termékcsaládok zászlóshajói az oxigénezett ásványvizek, amelyek különlegesen gyors karriert futottak be az elmúlt időszakban. Az ezen termékeket támogató tudományosnak látszó érvrendszer alapvetése, miszerint oxigén nélkül nincs élet a Földön, megkérdőjelezhetetlen. Sőt az is igaz, hogy bizonyos betegségek kezelése esetében a terápia része a szervezet oxigénellátásának növelése, amit oxigéngáz belélegeztetésével érnek el. Az viszont már egyáltalán nem kézenfekvő, sőt valójában teljesen abszurd felvetés, hogy az oxigénnel dúsított víz alkalmas lehet az emberi szervezet oxigénellátásának számottevő javítására. A helyzet az, hogy az emberi test számára a tüdő biztosítja a szükséges oxigént.
A létfontosságú gáz felvétele és az emberi szervezetben képződő szén-dioxid leadása több százmilliónyi tüdőhólyagocskán történik, amelyek összfelülete megközelíti a 100 négyzetmétert. Ilyen alkatrészek nem találhatók a gyomorban, így a vízben oldott oxigén nem tud utat találni a véráramba. Másfelől, kissé cinikusan azt is mondhatnánk, hogy ha vízből kellene a létünkhöz szükséges oxigént megszerezni, akkor nem tüdőnk, hanem kopoltyúnk lenne.
Ennél azért vannak komolyabb érvek is az oxigénezett vizek vélelmezett élettani szerepével szemben. Ismerve a tüdő kapacitását és a belélegzett levegőben lévő oxigén felhasználási arányát, kiszámítható, hogy egy átlagember szervezetébe egy perc légzés során annyi oxigén jut be, mint amennyi nagyjából 70 liter levegőre nézve telített csapvízben van. Természetesen a vízben oldott oxigén mennyisége növelhető, de ez számottevően nem javít a helyzeten, hiszen a csapvíznél tízszer több oxigént tartalmazó ásványvízből - feltételezve, hogy az ilyen vízben oldott oxigén teljes mennyisége valóban eljuttatható a gyomorig és onnan a véráramba - már "csak" 7 liternyit kell meginni ahhoz, hogy egypercnyi légzéssel összemérhető legyen a hatása. A fő kérdés az, hogy valóban megmarad-e az oldott oxigén az elfogyasztott oxigénezett vízben. Egyértelműen nem, bár az oxigénezett vizek reklámanyagai megtévesztő módon azt sejtetik, hogy az oxigén ugyanúgy dúsítható a vízben, mint a szén-dioxid. Ez tévhit, ami a legjobb esetben is alapvető tájékozatlanságra utal. A szén-dioxid oldódása ugyanis kémiai úton, szénsav képződésével játszódik le. A dúsított ásványvizeket tartalmazó palackok felnyitása után a keletkezett szénsav visszaalakulása szén-dioxiddá hosszasan elhúzódó folyamat, ezért a pohárba kitöltött víz savassága több óra eltelte után is megmarad. A szén-dioxiddal ellentétben az oxigén viszont csak fizikailag oldódik a vízben, és mindenkori koncentrációját a légtérben lévő oxigén parciális nyomása határozza meg.
Nagynyomású oxigénnel jelentősen növelhető a vízben oldott oxigén koncentrációja, ami azonban azonnal lecsökken, ha a külső gáztérben esik az oxigén nyomása. Ennek fényében különösen komikusak azok a hirdetések, amelyek szerint adott vízben a szokásosnál 200-szor nagyobb az oxigénkoncentráció. Ennek eléréséhez ugyanis a fizika törvényei szerint 50-60 bar nyomású oxigénre vagy 200 bar nyomású levegőre van szükség. Ezt végiggondolva az emberben már csak egyetlen feszítő kérdés marad, vajon normál hegesztőpalackban vagy speciálisan kialakított nyomástűrő tartályokban forgalmazzák-e ezt a vizet? No és persze mennyi a betétdíj?
IPM - Nagy ásványvíz-teszt
Az említett termékcsaládok zászlóshajói az oxigénezett ásványvizek, amelyek különlegesen gyors karriert futottak be az elmúlt időszakban. Az ezen termékeket támogató tudományosnak látszó érvrendszer alapvetése, miszerint oxigén nélkül nincs élet a Földön, megkérdőjelezhetetlen. Sőt az is igaz, hogy bizonyos betegségek kezelése esetében a terápia része a szervezet oxigénellátásának növelése, amit oxigéngáz belélegeztetésével érnek el. Az viszont már egyáltalán nem kézenfekvő, sőt valójában teljesen abszurd felvetés, hogy az oxigénnel dúsított víz alkalmas lehet az emberi szervezet oxigénellátásának számottevő javítására. A helyzet az, hogy az emberi test számára a tüdő biztosítja a szükséges oxigént.
A létfontosságú gáz felvétele és az emberi szervezetben képződő szén-dioxid leadása több százmilliónyi tüdőhólyagocskán történik, amelyek összfelülete megközelíti a 100 négyzetmétert. Ilyen alkatrészek nem találhatók a gyomorban, így a vízben oldott oxigén nem tud utat találni a véráramba. Másfelől, kissé cinikusan azt is mondhatnánk, hogy ha vízből kellene a létünkhöz szükséges oxigént megszerezni, akkor nem tüdőnk, hanem kopoltyúnk lenne.
Ennél azért vannak komolyabb érvek is az oxigénezett vizek vélelmezett élettani szerepével szemben. Ismerve a tüdő kapacitását és a belélegzett levegőben lévő oxigén felhasználási arányát, kiszámítható, hogy egy átlagember szervezetébe egy perc légzés során annyi oxigén jut be, mint amennyi nagyjából 70 liter levegőre nézve telített csapvízben van. Természetesen a vízben oldott oxigén mennyisége növelhető, de ez számottevően nem javít a helyzeten, hiszen a csapvíznél tízszer több oxigént tartalmazó ásványvízből - feltételezve, hogy az ilyen vízben oldott oxigén teljes mennyisége valóban eljuttatható a gyomorig és onnan a véráramba - már "csak" 7 liternyit kell meginni ahhoz, hogy egypercnyi légzéssel összemérhető legyen a hatása. A fő kérdés az, hogy valóban megmarad-e az oldott oxigén az elfogyasztott oxigénezett vízben. Egyértelműen nem, bár az oxigénezett vizek reklámanyagai megtévesztő módon azt sejtetik, hogy az oxigén ugyanúgy dúsítható a vízben, mint a szén-dioxid. Ez tévhit, ami a legjobb esetben is alapvető tájékozatlanságra utal. A szén-dioxid oldódása ugyanis kémiai úton, szénsav képződésével játszódik le. A dúsított ásványvizeket tartalmazó palackok felnyitása után a keletkezett szénsav visszaalakulása szén-dioxiddá hosszasan elhúzódó folyamat, ezért a pohárba kitöltött víz savassága több óra eltelte után is megmarad. A szén-dioxiddal ellentétben az oxigén viszont csak fizikailag oldódik a vízben, és mindenkori koncentrációját a légtérben lévő oxigén parciális nyomása határozza meg.
Nagynyomású oxigénnel jelentősen növelhető a vízben oldott oxigén koncentrációja, ami azonban azonnal lecsökken, ha a külső gáztérben esik az oxigén nyomása. Ennek fényében különösen komikusak azok a hirdetések, amelyek szerint adott vízben a szokásosnál 200-szor nagyobb az oxigénkoncentráció. Ennek eléréséhez ugyanis a fizika törvényei szerint 50-60 bar nyomású oxigénre vagy 200 bar nyomású levegőre van szükség. Ezt végiggondolva az emberben már csak egyetlen feszítő kérdés marad, vajon normál hegesztőpalackban vagy speciálisan kialakított nyomástűrő tartályokban forgalmazzák-e ezt a vizet? No és persze mennyi a betétdíj?