Best of Izé

Nekem egyszer olyan volt, hogy egy épületből akartam kijutni álmomban, ami valószínűleg egy kórház volt. Lépcsőházban mentem le, míg végül elértem egy csigalépcsőhöz, ami az épület üvegfala mellett futott fölfele. Elindultam fölfele, láttam a város fényeit az ablakon keresztül, éreztem, hogy mindjárt kijutok. Ekkor meghallottam egy zúgást. Egy trafó zúgása volt. Álmomban valószínűleg egy trafószekrény fele közeledtem. Pár pillanat múlva elkezdett sötétedni a kép. Tudtam, hogy ez az álom végét jelenti, és sajnáltam, hogy nem sikerült kijutnom előtte. A kép elsötétedett, de a trafó zúgása velem maradt. Aztán kinyitottam a szemem. A szobámban feküdtem a hátamon, láttam a plafont. A zúgás még mindig hallatszott, mellé most zavaros kép is társult. A valóságot úgy láttam, mintha egy régi tévén nézném, amin rossz az adás. Mellette persze a zúgás. Pár másodpercig csodálkoztam. Enyhe pánikot éreztem, nem tudtam, mi történik velem. Megpróbáltam felülni: először nem ment, majd nehezen mintha sikerült volna, de valószínűleg visszazuhantam, mert egy "képhiba" után megint csak a plafont láttam. Megpróbáltam még párszor, majd föladtam, vártam, mi lesz. Szép lassan elmúltak a dolgok, és visszatértem a normális tudatállapotba. A szobámban uralkodó fényviszonyok nem változtak, tehát az előbbi jelenséget nem álmodtam(álmomban honnan tudtam volna, hogy milyen fények vannak a szobámban?). Azóta egy alvásparalízisnek tudom be a jelenséget. Érdekes élmény volt, szerintem ha újra megtörténne, már semmilyen rossz érzésem nem lenne róla.