25 évesen már nyolc nyelven kommunikálok, ebből hármat beszélek - magyaron kívül - felsőfokon, tehát anyanyelvű közembernél jobban - választékosabban -.
Mi segített? Nem volt kábeltévé a faluban, parabolát vettek a szüleim. Még azon a nyáron _napi_18_órában_ néztem az idegennyelvű meséket, 2 és fél hónap alatt megtanultam teljesen olyan jól beszélni mint a magyar nyelvet. 8 éves voltam. Májusban még szó szerint kiabáltak velem, hogy hogyan lehetek akkora barom hogy nem tudok visszafele számolni tíztől, meg nem bírok pár színt megjegyezni németül. Szeptemberben úgy mentem negyedikbe, hogy jobban tudtam németül mint a tanárom - amit nagy örömére, több ízben is demonstráltam xD -. Hetedikben el akartam menni felsőfokúzni de elküldtek a búsba, mert azt csak érettségivel lehet.
Pár év múlva ezt követte az angol, amit számítógépen, stratégiai és szerepjátékokat játszva tanultam meg.
Gondolom már ebből felfedezitek a kulcsfontosságú eszközt. Nyelvet csakis kizárólag úgy lehet hatékonyan tanulni, ha aktív nyelvhasználatnak van kitéve a gyerkőc, és úgy kell rájönnie, hogy mi micsoda. Tankönyvből _nem_lehet_ használható nyelvtudást szerezni!
A másik hatalmas hiba aminek a szülők kiteszik a gyereket, az az, hogy hajlamosak egyszerre 2, ráadásul rokon nyelvű tanórára járatni a gyereket. Azt hiszik minél jobban hasonlít két nyelv, annál könnyebb dolga lesz a csemetének megtanulni mindkettőt. Ökörség, és nagy hiba! A két nyelv közötti hasonlóságok miatt nem csak szavakat, de a nyelvtant is keverni fogja a gyerek (német-angol divatos páros, de akár az angol-francia is problémát jelenthet)! Ha már valaki egyszerre két nyelvet tanul, meg kell bizonyosodni róla, hogy a két nyelvnek semmi köze ne legyen egymáshoz, ezzel eloszlatva a zűrzavart, a keveredést. Így sikerült könnyűszerrel megtanulnom egymással párhuzamosan például franciául és japánul.
Magáról a cikkről:
Nagyeszű tudósok empirikusan mondhatnak sok mindent, de az ismeretségem által már több ízben tapasztalhattam, hogy azok, akiket csecsemő korukban gyakorlatilag két anyanyelvre tanítottak, nem igazán beszélik folyékonyan - gördülékenyen, folyamatosan - egyik nyelvet sem, nem túl jó a kommunikációs készségük, jobb szerivel is csak átlagos. Ez azért van, mert egyszerre két kódrendszert tartanak aktívan az agyukban, mert rá voltak szorulva, hogy mindkét nyelvet szimultán értsék és beszéljék. Ilyen ismerősöm van örmény német-francia, magyar magyar-német, sőt - amit abszurdumnak tartok -, egy belga német-angol-francia is.
Még sok mindent mondhatnék a témáról, de nem akarom teli szemetelni a helyet, ha van kérdésetek szívesen válaszolok! :)
Mi segített? Nem volt kábeltévé a faluban, parabolát vettek a szüleim. Még azon a nyáron _napi_18_órában_ néztem az idegennyelvű meséket, 2 és fél hónap alatt megtanultam teljesen olyan jól beszélni mint a magyar nyelvet. 8 éves voltam. Májusban még szó szerint kiabáltak velem, hogy hogyan lehetek akkora barom hogy nem tudok visszafele számolni tíztől, meg nem bírok pár színt megjegyezni németül. Szeptemberben úgy mentem negyedikbe, hogy jobban tudtam németül mint a tanárom - amit nagy örömére, több ízben is demonstráltam xD -. Hetedikben el akartam menni felsőfokúzni de elküldtek a búsba, mert azt csak érettségivel lehet.
Pár év múlva ezt követte az angol, amit számítógépen, stratégiai és szerepjátékokat játszva tanultam meg.
Gondolom már ebből felfedezitek a kulcsfontosságú eszközt. Nyelvet csakis kizárólag úgy lehet hatékonyan tanulni, ha aktív nyelvhasználatnak van kitéve a gyerkőc, és úgy kell rájönnie, hogy mi micsoda. Tankönyvből _nem_lehet_ használható nyelvtudást szerezni!
A másik hatalmas hiba aminek a szülők kiteszik a gyereket, az az, hogy hajlamosak egyszerre 2, ráadásul rokon nyelvű tanórára járatni a gyereket. Azt hiszik minél jobban hasonlít két nyelv, annál könnyebb dolga lesz a csemetének megtanulni mindkettőt. Ökörség, és nagy hiba! A két nyelv közötti hasonlóságok miatt nem csak szavakat, de a nyelvtant is keverni fogja a gyerek (német-angol divatos páros, de akár az angol-francia is problémát jelenthet)! Ha már valaki egyszerre két nyelvet tanul, meg kell bizonyosodni róla, hogy a két nyelvnek semmi köze ne legyen egymáshoz, ezzel eloszlatva a zűrzavart, a keveredést. Így sikerült könnyűszerrel megtanulnom egymással párhuzamosan például franciául és japánul.
Magáról a cikkről:
Nagyeszű tudósok empirikusan mondhatnak sok mindent, de az ismeretségem által már több ízben tapasztalhattam, hogy azok, akiket csecsemő korukban gyakorlatilag két anyanyelvre tanítottak, nem igazán beszélik folyékonyan - gördülékenyen, folyamatosan - egyik nyelvet sem, nem túl jó a kommunikációs készségük, jobb szerivel is csak átlagos. Ez azért van, mert egyszerre két kódrendszert tartanak aktívan az agyukban, mert rá voltak szorulva, hogy mindkét nyelvet szimultán értsék és beszéljék. Ilyen ismerősöm van örmény német-francia, magyar magyar-német, sőt - amit abszurdumnak tartok -, egy belga német-angol-francia is.
Még sok mindent mondhatnék a témáról, de nem akarom teli szemetelni a helyet, ha van kérdésetek szívesen válaszolok! :)