Abban szerintem egyetértünk, hogy egy adott nyelvet idegen nyelvű környezetben lehet a legjobban megtanulni, hiszen ott az ember rá van kényszerülve, hogy használja, és, még ha nem is beszél, körülötte mindenki más igen. Tehát, amikor nem alkalmazza aktívan a nyelvet, közben passzív félként hallgatja, így is ragad rá valamennyi tudás. Ezért jók az olyan tanórák, ahol folyamatosan beszéltetik a diákokat, a tanár pedig csak a legritkább esetben szólal meg magyarul. Persze ehhez nemcsak nyelvtan ismerete, de szókincs is kell, ahhoz pedig – különösen, ha egy adott szakterület speciális szókészletéről van szó, amit nyilván a külföldi átlag polgár sem használ (gyakran vagy akár egyáltalán nem) – az kell, hogy az ember leüljön a kis seggére és tanuljon, ha más nem, magoljon. Na, és itt tapasztalhatók nagy eltérések az egyes emberek között. Egy olyan tanfolyamra, ahova azért mennek az emberek, hogy megtanuljanak egy idegen nyelvet, esetleg továbbképzés szempontjából az adott nyelvnek a szakkifejezéseit, mert ha ezt nem teszik, akkor repülnek az állásukból, nem mond, hogy nincs meg a kellő motiváció.
Értem, amit mondasz, miszerint szorgalommal és a helyesen megválasztott módszerrel meg lehet tanulni szinte bármilyen nyelvet, és igen, sokan mentegetőznek azzal, hogy „nincs nyelvérzékük”, mivel lusták és a könnyebb utat választják. Az ilyeneket én is elítélem.
De hidd el, hogy nyelvérzék igenis van. Ezt sok tényező befolyásolhatja, és nem feltétlenül a rosszul megválasztott módszer; a jó tanár, az életszerű szituációk, a szorgalom vagy a motiváció stb. hiánya. Az anyanyelvhez csak annyit, hogy akkor mivel magyarázod, hogy egyes kisgyerekek hamarabb, mások később tanulnak meg beszélni? Például nálunk az öcsém 3 és fél éves koráig egy árva szót nem szólt, pedig nem érték más ingerek, mint engem; nem kapott más nevelést; nem beszéltek hozzá kevesebbet én mégis 2 éves koromban már csacsogtam. És ha már nyelvérzék és nyelvtanulás, mi van a diszlexiásokkal vagy a diszgráfiásokkal, esetleg azokkal, akiknek nem annyira jó a memóriájuk?
Így nevelj nyelvzsenit a gyerekedből!
Értem, amit mondasz, miszerint szorgalommal és a helyesen megválasztott módszerrel meg lehet tanulni szinte bármilyen nyelvet, és igen, sokan mentegetőznek azzal, hogy „nincs nyelvérzékük”, mivel lusták és a könnyebb utat választják. Az ilyeneket én is elítélem.
De hidd el, hogy nyelvérzék igenis van. Ezt sok tényező befolyásolhatja, és nem feltétlenül a rosszul megválasztott módszer; a jó tanár, az életszerű szituációk, a szorgalom vagy a motiváció stb. hiánya. Az anyanyelvhez csak annyit, hogy akkor mivel magyarázod, hogy egyes kisgyerekek hamarabb, mások később tanulnak meg beszélni? Például nálunk az öcsém 3 és fél éves koráig egy árva szót nem szólt, pedig nem érték más ingerek, mint engem; nem kapott más nevelést; nem beszéltek hozzá kevesebbet én mégis 2 éves koromban már csacsogtam. És ha már nyelvérzék és nyelvtanulás, mi van a diszlexiásokkal vagy a diszgráfiásokkal, esetleg azokkal, akiknek nem annyira jó a memóriájuk?