"A hozzászólásod meredeken ellentétben áll az avatároddal."
Nem, ugyanis az Amerikai Pszichoban a rendező a legkevésbé sem próbált meg bennem szimpátiát kelteni az "áldozatok" iránt, Chloë Sevigny karaktere is csupán az érdektelensége miatt "élte túl", következésképpen nem is tekinthető horrornak, míg az Eden Lake minden sajátsága ellenére kimeríti a műfaj kívánalmait.
"A filmek világában, az erőszakos, brutális karakterek sokkal inkább olyanok mint Patrick Bateman."
Ne vedd személyeskedésnek, de akkor nem valami sok filmet láthattál erőszakos és brutális karakterek szerepeltetésével. Az agresszió számtalan egyedi karakterisztika mögött elrejtőzhet, Patrick Bateman csupán az egyik arcát mutatta meg ennek.
"Azt pedig nem is tartom igazán valószínűnek, hogy az alkotói bármiféle mondanivalót akartak a film történetével sugározni."
Figyi, ha a rendező az összes kicsi slasherjét gyenge akaratú "chavként" ábrázolja, akik vakon követnek egy nyilvánvalóan pszichopata kölyköt, majd aztán a "beavatási szertartást" egy az egyben megismétli a kérdéses kölykök szüleivel, akkor lényegében a saját allegóriáját teremti meg, leckéztetni próbál, prédikál, s én, mint néző nem tudom eldönteni, hogy a forgatókönyv hiányosságai miatt tűnt ennyire demagógnak az üzenet, vagy az üzenet nagyon is akaratlagos volt, viszont csak egy ennyire nyakatekert és ostoba sztorival lehetett (úgy-ahogy) eladni.
"Egyszerűen, csak egy jó kis horrorfilmet akartak csinálni, és ehhez az angol vidéki, középosztálybeli ifjúság fejlődése tökéletes alapot nyújtott."
Pont ez a probléma: baromi jól működött volna az elképzelés, ha némi személyiség is jut a filmben látott ifjúságnak, s nem egy ostoba sztereotípia-kupacot kapunk antagonisták címén. Ebben az esetben egy több perspektívából ábrázolt eseményláncolat dokumentumát láthattam volna, ám így, mivel az ostoba szerelmespár miatt a legkevésbé sem tudtam izgulni, csupán egy "hit and miss" horrorra jutott. Nagyon nagy kár érte, mivel a srácok kurva jól játszották a szerepüket, csak hát ugye a gyenge forgatókönyvvel a hátuk mögött nem tudtak annyira villogni.
Felkavaró filmek, melyek könnyen megzavarhatják a nyugalmadat.
Nem, ugyanis az Amerikai Pszichoban a rendező a legkevésbé sem próbált meg bennem szimpátiát kelteni az "áldozatok" iránt, Chloë Sevigny karaktere is csupán az érdektelensége miatt "élte túl", következésképpen nem is tekinthető horrornak, míg az Eden Lake minden sajátsága ellenére kimeríti a műfaj kívánalmait.
"A filmek világában, az erőszakos, brutális karakterek sokkal inkább olyanok mint Patrick Bateman."
Ne vedd személyeskedésnek, de akkor nem valami sok filmet láthattál erőszakos és brutális karakterek szerepeltetésével. Az agresszió számtalan egyedi karakterisztika mögött elrejtőzhet, Patrick Bateman csupán az egyik arcát mutatta meg ennek.
"Azt pedig nem is tartom igazán valószínűnek, hogy az alkotói bármiféle mondanivalót akartak a film történetével sugározni."
Figyi, ha a rendező az összes kicsi slasherjét gyenge akaratú "chavként" ábrázolja, akik vakon követnek egy nyilvánvalóan pszichopata kölyköt, majd aztán a "beavatási szertartást" egy az egyben megismétli a kérdéses kölykök szüleivel, akkor lényegében a saját allegóriáját teremti meg, leckéztetni próbál, prédikál, s én, mint néző nem tudom eldönteni, hogy a forgatókönyv hiányosságai miatt tűnt ennyire demagógnak az üzenet, vagy az üzenet nagyon is akaratlagos volt, viszont csak egy ennyire nyakatekert és ostoba sztorival lehetett (úgy-ahogy) eladni.
"Egyszerűen, csak egy jó kis horrorfilmet akartak csinálni, és ehhez az angol vidéki, középosztálybeli ifjúság fejlődése tökéletes alapot nyújtott."
Pont ez a probléma: baromi jól működött volna az elképzelés, ha némi személyiség is jut a filmben látott ifjúságnak, s nem egy ostoba sztereotípia-kupacot kapunk antagonisták címén. Ebben az esetben egy több perspektívából ábrázolt eseményláncolat dokumentumát láthattam volna, ám így, mivel az ostoba szerelmespár miatt a legkevésbé sem tudtam izgulni, csupán egy "hit and miss" horrorra jutott. Nagyon nagy kár érte, mivel a srácok kurva jól játszották a szerepüket, csak hát ugye a gyenge forgatókönyvvel a hátuk mögött nem tudtak annyira villogni.