Úgy bírom, amikor a pénzt szóró emberek azon sopánkodnak, hogy csak a pénzükért szeretik őket. :D Hát, bizony, nem mindent lehet pénzen megvenni - élvezeteket esetleg igen, boldogságot nem...szar ügy. :P :D
Egyébként én el tudom képzelni, hogy tényleg rájött erre az ürge, és ezért változtatott drasztikusan az életén. Értelmes ember előbb-utóbb rájön erre. Igazából a boldogsághoz pénzen megvehető dolgok közül SENKINEK nincs többre szüksége, mint hogy az alapvető testi, biológiai szükségleteit ki tudja elégíteni. A többi már kizárólag rajtunk múlik, és ezért teljesen független attól, hogy mennyi "extra" javat tudunk még ezen felül megszerezni. :)
Más: Ha soha nem kellett még nélkülöznie, akkor nem is tudja, hogy milyen az, amikor valaki naponta a létfenntartásáért küzd, tehát nem tudja, hogy mit vállal, így persze könnyebben belemegy. Bár én sem hiszem, hogy valóban koldusszegény lenne. Gondolom, az alap megélhetését biztosítja az alapítvány, valószínűleg nem él létbizonytalanságban, nem kell pl. éhbérért robotolnia, vagy más emberek jóindulatában reménykednie, ha enni akar, mert ez azért eléggé meggátolja az embert abban, hogy boldog lehessen.
ÉS? Ez miért baj? Így is rengeteg emberen segít. Ki mondhatja el ugyanezt magáról, hogy a vagyona felesleges részét önszántából más emberek boldogulására költi? Miért baj az, hogy az ilyen célra befektetett pénzét igyekszik forgatni, növelni, hogy hosszú távon is működőképes legyen az alapítvány (hiszen ő több pénzt már nem tud befektetni)? Kizárólag magára is költhetné a pénzét, mint ahogy teszi / tenné a többség. Így is elismerést érdemel.
Egyébként én el tudom képzelni, hogy tényleg rájött erre az ürge, és ezért változtatott drasztikusan az életén. Értelmes ember előbb-utóbb rájön erre. Igazából a boldogsághoz pénzen megvehető dolgok közül SENKINEK nincs többre szüksége, mint hogy az alapvető testi, biológiai szükségleteit ki tudja elégíteni. A többi már kizárólag rajtunk múlik, és ezért teljesen független attól, hogy mennyi "extra" javat tudunk még ezen felül megszerezni. :)
Más: Ha soha nem kellett még nélkülöznie, akkor nem is tudja, hogy milyen az, amikor valaki naponta a létfenntartásáért küzd, tehát nem tudja, hogy mit vállal, így persze könnyebben belemegy. Bár én sem hiszem, hogy valóban koldusszegény lenne. Gondolom, az alap megélhetését biztosítja az alapítvány, valószínűleg nem él létbizonytalanságban, nem kell pl. éhbérért robotolnia, vagy más emberek jóindulatában reménykednie, ha enni akar, mert ez azért eléggé meggátolja az embert abban, hogy boldog lehessen.
ÉS? Ez miért baj? Így is rengeteg emberen segít. Ki mondhatja el ugyanezt magáról, hogy a vagyona felesleges részét önszántából más emberek boldogulására költi? Miért baj az, hogy az ilyen célra befektetett pénzét igyekszik forgatni, növelni, hogy hosszú távon is működőképes legyen az alapítvány (hiszen ő több pénzt már nem tud befektetni)? Kizárólag magára is költhetné a pénzét, mint ahogy teszi / tenné a többség. Így is elismerést érdemel.