Mlinarcsik pont Te állsz a tánctér ellentétes oldalán, nem gyanús?
Az, hogy valaki mennyit költ a saját életére, és miért teszi azt teljesen magánügy. Tudod amikor valaki évente 100.000 USD fölött keres (amit jó helyeken alkalmazott menedzser is megkap) évente, már teljesen irreleváns, hogy mire költi. Ha 10.000 USD-s órát vesz, akkor azt, ha 1.500 USD-s öngyujtót, akkor pedig azt, mindegy, nem számít. Ha tud a pénzzel bánni, akkor ennek ellenére is gyarapodni fog, ha nem, akkor mindegy mennyit keres.
A költekezés, és pazarlás a társadalom ellentétes végében jelent igazán gondot. Hidd el, hogy egy segélyből élő homeless számára a 25 ft-os öngyújtó nagyobb pazarlás, mint a milliárdosnak a DuPont. Mint ahogyan nagyobb pazarlás lett volna a villát eladni, és az árát szétosztani az éhezők között, vagy a sorsjegyet vásárlókat győzködni az adakozásról.
Igenis van olyan, hogy valakit nem motivál a pénz. Ez nem jelenti azt, hogy bármit csinálna ingyen, vagy hogy nem akar (vagy korábban nem akart) keresni a munkáján, pusztán nem a pénz felhalmozása, vagy elverése a célja. És igenis vannak olyan dolgok, (segélyezési formák) amelyet kisemberek, kispénzből képtelenek megcsinálni, de egy nagy cég, vagy tőkés befektető már képes rá. pl.: szegények bankja: ha te odadsz 200 ft-ot egy csövesnek a lámpánál, az a 80%-át odaadja a maffiának, a többit pedig elissza. Ha 1 mrd Ft-ból létrehozol egy bankot, az 10 mrd ft értékben tud kihelyezni kedvezményes, nem profitorientált hiteleket, ahol csak azt vizsgálják, hogy a hitel felvétele után az adott család, vállalkozás, stb. képes-e talpraálni, és visszatérni növekvő pályára. Amikor visszafizeti a hitelt és a kamatokat ismét lehet kihelyezni belőle másoknak, immáron nagyobb összeget. Ezt simán meg tudja csinálni (lévén ért némiképp a pénzkezeléshez), és ezzel segíthet a legtöbbet.
Neki magának soha nem lesznek pénzügyi gondjai, de ha mégis, majd vesz fel hitelt a saját alapítványától, és kész...
Mlinarcsik pont Te állsz a tánctér ellentétes oldalán, nem gyanús?
Az, hogy valaki mennyit költ a saját életére, és miért teszi azt teljesen magánügy. Tudod amikor valaki évente 100.000 USD fölött keres (amit jó helyeken alkalmazott menedzser is megkap) évente, már teljesen irreleváns, hogy mire költi. Ha 10.000 USD-s órát vesz, akkor azt, ha 1.500 USD-s öngyujtót, akkor pedig azt, mindegy, nem számít. Ha tud a pénzzel bánni, akkor ennek ellenére is gyarapodni fog, ha nem, akkor mindegy mennyit keres.
A költekezés, és pazarlás a társadalom ellentétes végében jelent igazán gondot. Hidd el, hogy egy segélyből élő homeless számára a 25 ft-os öngyújtó nagyobb pazarlás, mint a milliárdosnak a DuPont. Mint ahogyan nagyobb pazarlás lett volna a villát eladni, és az árát szétosztani az éhezők között, vagy a sorsjegyet vásárlókat győzködni az adakozásról.
Igenis van olyan, hogy valakit nem motivál a pénz. Ez nem jelenti azt, hogy bármit csinálna ingyen, vagy hogy nem akar (vagy korábban nem akart) keresni a munkáján, pusztán nem a pénz felhalmozása, vagy elverése a célja. És igenis vannak olyan dolgok, (segélyezési formák) amelyet kisemberek, kispénzből képtelenek megcsinálni, de egy nagy cég, vagy tőkés befektető már képes rá. pl.: szegények bankja: ha te odadsz 200 ft-ot egy csövesnek a lámpánál, az a 80%-át odaadja a maffiának, a többit pedig elissza. Ha 1 mrd Ft-ból létrehozol egy bankot, az 10 mrd ft értékben tud kihelyezni kedvezményes, nem profitorientált hiteleket, ahol csak azt vizsgálják, hogy a hitel felvétele után az adott család, vállalkozás, stb. képes-e talpraálni, és visszatérni növekvő pályára. Amikor visszafizeti a hitelt és a kamatokat ismét lehet kihelyezni belőle másoknak, immáron nagyobb összeget. Ezt simán meg tudja csinálni (lévén ért némiképp a pénzkezeléshez), és ezzel segíthet a legtöbbet.
Neki magának soha nem lesznek pénzügyi gondjai, de ha mégis, majd vesz fel hitelt a saját alapítványától, és kész...