Dédnagyapám lengyel volt. ő még -"czky"-vel írta a nevét. Hogy-hogynem idejött (talán menekült?, nem tudom) s magyarrá lett. Annyit modhatok: rossz szót lengyelekről magyar ember nem mondhat. Sokat ne mondjak, kaptunk egy Bem Józsefet, nem rajta múlt a 48-as vereség. Akadt közülük egy Kopernikusz, egy Chopin, sorolhatnám egészen Lech Walesaig (ha ő nincs, talán még mindig szocializmus lenne környeskörül). De, valami iszonyú, ostoba átok ülhetett ezen az egyébként bátor, nagyszerü népen (igen, bátor. Haláltmegvető módon, llándzsát szegező lovasrohammal mentek a német tanloknak). Talán minden baj eredete egy régi országtörvény volt. Hiába mondta király s még pár száz nemes: "Gyerünk!" Elég volt CSAK egyetlen idióta kardcsörtető, ha sikerült kinyögnije: NYE POZWOLIM! (vagy valimi ilyesmit, vagyis: NEM AKAROM!"). És akkor nem. De jött a tatár, a török, a teuton, az orosz, a német, a szovjet. Mi jön még?