Kreacionizmus (Wikipédia) Darwin és a kreacionista egyetemisták: Egy apró cickányféle állat, valószínűleg az egyik első, 210 millió éve megjelent emlős, a morganucodon csontvázának modellje előtt a másodéves biológushallgató, Lauren Dunn nem volt túlságosan elragadtatva: "210 millió év? Ez maga az önkényesség. Csak úgy odaírnak egy számot, mert nem tudnak semmit"."Biológiai-genetikai lehetetlenség, hogy ez itt, ez a patkány olyanná fejlődjön, mint mi!" - csatlakozott felháborodva a húszéves Nathan Hubbard orvostanhallgató.
Persze, ezt veled, meg még pár értelmes emberrel meg lehet beszélni (bár sok dologban nem értünk egyet, de felüdülés a veled folytatott eszmecsere). Csak sajnos ha azt mondom, hogy igen, az evolúció jelenlegi modellje(i) nem ad(nak) választ teljes egészében minden jelenségre, ami ebbe a tárgykörbe tartozik, nem magyaráz, jósol meg bármilyen ökológiai, filogenetikai jelenséget, ami megfigyelhető az élővilágban (nem is tudnának, mert akkor ugyanolyan bonyolultnak kéne lenniük mint magának a vizsgált rendszernek, a bioszférának...), akkor sok értelmi fogyatékos ebből azt szűri le, hogy "háhá, a tudósok is beismerik, hogy az evolúció tana hülyeség, tehát nincs evolúció, tehát van isten"... -,- (Nem fogják fel, hogy a rendszer bonyolultságából adódnak a nehézségeink, és ez még rohadtul nem bizonyíték isten létezésére, valamint egy konkrét természeti jelenség nemlétére.)
Persze, hogy a hit más, mint a kreacionizmus. A természettudományos gondolkodásmódba is beilleszthető egy felsőbbrendű, természetfeletti entitás létezésébe vetett hit (bár számomra bármilyen természetfeletti dolog létezése önmagának mond ellent, hiszen ha létezik, akkor nem természetfeletti, hiszen ő is a természetes rendszer része, legfeljebb hozzánk képest összehasonlíthatatlanul más tulajdonságokkal rendelkezik). Tipikus példája ennek a modern vallásosság, ami már nem a világ (konkrétan a Föld) teremtését tulajdonítja isten(ek)nek, hanem a Nagy Bumm elindítását...utána a gép forog, az alkotó pihen... Nyilván az Ősrobbanásról mindenki csak találgat, ugyanannyira lehet igaz az, hogy valaki belecsulázott a semmibe, mint a fizikusok elméletei. Csak nem gyanús ez egy kicsit, hogy a tudományos megismerés elmélyülésével egyre kijjebb szorul egy természetfeletti isten a világ működését logikusan magyarázó elvek közül...? :)
Bár én ezzel is vitatkoznék, hogy miért kéne a hitnek automatikusan megadni a feddhetetlenséget, a megkérdőjelezhetetlenséget. Mindenki egyetért asszem abban, hogy az, aki azt állítja, hogy rosszakaró emberek / UFO-k / rózsaszín pónik irányítják a tudatát, az nem normális (azt is tudjuk, hogy mi lehet az oka ennek: valószínűleg skizofréniában szenved vagy silány minőségű LSD-t vett magához). Pedig számára ez adott esetben kőkemény, bizonyításra nem szoruló hit a világ működésével kapcsolatban. De attól még NEM valóság. Márpedig a hit ezt állítja magáról. Mire föl?
"A normális az - szerintem, mielőtt ledemagógoz valaki :D - ha mindenről tudsz ismeretet szerezni, és ami jobban érdekel, abból többet. Valami alapszinten - aminek mértéke pedig nyilván szubjektív - (és megintcsak szerintem :D) egyáltalán nem ártana megismerni a szokott tantárgyakhoz hasonlóan az általánosan elhanyagolt dolgokat is: pénzügy, jog, egészségügy, és - hű mit merek mondani - filozófia, erkölcstan (vagy utóbbit mindegy minek hívjuk, vallásismeret vagy világnézetek vagy akármi)."
Ezzel teljes mértékben egyetértek. Az erkölcsösség viszont szerintem továbbra sem a vallásosság függvénye (hiába szeretnék a vallásosok ezt hinni / elhitetni...).
Egy a lényeg: ismereteket lehetőleg biztos forrásból szerezzen az ember ÉS még akkor is tudja (vagy legalább próbálja meg) mérlegelni, hogy amit megtudott, annak az információnak mekkora a bizonytalansági tényezője, és egyáltalán mire válasz és mire nem... :)
Persze, hogy a hit más, mint a kreacionizmus. A természettudományos gondolkodásmódba is beilleszthető egy felsőbbrendű, természetfeletti entitás létezésébe vetett hit (bár számomra bármilyen természetfeletti dolog létezése önmagának mond ellent, hiszen ha létezik, akkor nem természetfeletti, hiszen ő is a természetes rendszer része, legfeljebb hozzánk képest összehasonlíthatatlanul más tulajdonságokkal rendelkezik). Tipikus példája ennek a modern vallásosság, ami már nem a világ (konkrétan a Föld) teremtését tulajdonítja isten(ek)nek, hanem a Nagy Bumm elindítását...utána a gép forog, az alkotó pihen... Nyilván az Ősrobbanásról mindenki csak találgat, ugyanannyira lehet igaz az, hogy valaki belecsulázott a semmibe, mint a fizikusok elméletei. Csak nem gyanús ez egy kicsit, hogy a tudományos megismerés elmélyülésével egyre kijjebb szorul egy természetfeletti isten a világ működését logikusan magyarázó elvek közül...? :)
Bár én ezzel is vitatkoznék, hogy miért kéne a hitnek automatikusan megadni a feddhetetlenséget, a megkérdőjelezhetetlenséget. Mindenki egyetért asszem abban, hogy az, aki azt állítja, hogy rosszakaró emberek / UFO-k / rózsaszín pónik irányítják a tudatát, az nem normális (azt is tudjuk, hogy mi lehet az oka ennek: valószínűleg skizofréniában szenved vagy silány minőségű LSD-t vett magához). Pedig számára ez adott esetben kőkemény, bizonyításra nem szoruló hit a világ működésével kapcsolatban. De attól még NEM valóság. Márpedig a hit ezt állítja magáról. Mire föl?
"A normális az - szerintem, mielőtt ledemagógoz valaki :D - ha mindenről tudsz ismeretet szerezni, és ami jobban érdekel, abból többet. Valami alapszinten - aminek mértéke pedig nyilván szubjektív - (és megintcsak szerintem :D) egyáltalán nem ártana megismerni a szokott tantárgyakhoz hasonlóan az általánosan elhanyagolt dolgokat is: pénzügy, jog, egészségügy, és - hű mit merek mondani - filozófia, erkölcstan (vagy utóbbit mindegy minek hívjuk, vallásismeret vagy világnézetek vagy akármi)."
Ezzel teljes mértékben egyetértek. Az erkölcsösség viszont szerintem továbbra sem a vallásosság függvénye (hiába szeretnék a vallásosok ezt hinni / elhitetni...).
Egy a lényeg: ismereteket lehetőleg biztos forrásból szerezzen az ember ÉS még akkor is tudja (vagy legalább próbálja meg) mérlegelni, hogy amit megtudott, annak az információnak mekkora a bizonytalansági tényezője, és egyáltalán mire válasz és mire nem... :)