Kreacionizmus (Wikipédia) Darwin és a kreacionista egyetemisták: Egy apró cickányféle állat, valószínűleg az egyik első, 210 millió éve megjelent emlős, a morganucodon csontvázának modellje előtt a másodéves biológushallgató, Lauren Dunn nem volt túlságosan elragadtatva: "210 millió év? Ez maga az önkényesség. Csak úgy odaírnak egy számot, mert nem tudnak semmit"."Biológiai-genetikai lehetetlenség, hogy ez itt, ez a patkány olyanná fejlődjön, mint mi!" - csatlakozott felháborodva a húszéves Nathan Hubbard orvostanhallgató.
:D Micsoda kardinális kérdés. A szőr. (Amúgy tényleg fontos innováció.)
Az, hogy adott fajba tartozó egyedeknek milyen tulajdonság mennyire hasznos, azt nem lehet ilyen leegyszerűsítve megállapítani. Pár kieg.:
1. Az emberelődök (ahogy legközelebbi rokonaink (és nem őseink), a recens emberszabású majmok is) eleve nem lehettek túlzottan szőrösek. A mai emberhez képest persze igen, de soha nem volt olyan gyapjuk, bundájuk mint a mérséklet égövi emlősöknek (pl. farkasnak, medvének, stb.), mert az ember NEM mérsékelt égövi faj, csak bevándorolt ide, ahogy te is írtad. Evolúciós időskálán a bevándorlás óta eltelt idő viszont nem egy túl hosszú periódus ahhoz, hogy egy alapszabás megváltozzon, ráadásul még a mérsékelt égövön is a hideg, "szőrt igénylő" időjárás csak szezonális (enélkül nem is tudtunk volna itt megtelepedni...).
Csak akkor erősödött volna meg a szőrünk, ha fokozatosan, nagyon lassan egyre hidegebbé vált volna az élőhelyünk éghajlata, és ehhez csak a szőrnövekedéssel tudtunk volna alkalmazkodni. Az ember viszont viszonylag gyorsan terjeszkedett az új területek felé, így már a kezdetektől fogva rá volt szorulva, hogy állati bőrökkel, szőrmével, a tűz melegével, stb. védje a más éghajlatra "tervezett" testét. Védelem nélkül ma sem élnénk túl a telet...de mivel azzal sikerül (és őseinknek is sikerült), nem kellett szőrösebbé válnunk, mert a szőrösség így nem biztosított előnyt a fennmaradás és szaporodás terén (magyarán hiába nem volt túl szőrös egy ősünk, az is ugyanúgy túlélte a telet, ha tudott tüzet gyújtani). Az eszközhasználatot, az intelligenciát ne vedd ki a számba veendő tényezők közül! Azok is természetes tulajdonságok, ugyanúgy evolúciós stratégiák mint a szőrnövesztés...
2. Az a szerv, képlet, amit nem használ a szervezet (az mindegy, hogy milyen okból), az menthetetlenül visszafejlődik, mert felesleges energiapocsékolás lenne fenntartani.
3. Nem mindenhol redukálódott a szőrzet a mai ember testén sem. Ahol funkciója van, ott továbbra is megmaradt.
"Az volna logikus ha a kék szem is megfigyelhető volna a majmoknál."
Már miért volna ez logikus? Az, hogy egy fejlődési ágon megjelent egy mutáció, ami elterjedt, még nem törvényszerűsíti, hogy egy másikon is meg kell jelennie. Egyébként a kék szemszínt is okozó pigmentáltsági komplexió nem véletlenül jelent meg az embernél, összefüggésben áll a hidegebb éghajlathoz alkalmazkodott, alulpigmentált ökotípus kialakulásával. A majmok viszont mind a trópusi, szubtrópusi égövben élnek... (igen, tudom mi lesz a következő kérdés. :))
Az, hogy adott fajba tartozó egyedeknek milyen tulajdonság mennyire hasznos, azt nem lehet ilyen leegyszerűsítve megállapítani. Pár kieg.:
1. Az emberelődök (ahogy legközelebbi rokonaink (és nem őseink), a recens emberszabású majmok is) eleve nem lehettek túlzottan szőrösek. A mai emberhez képest persze igen, de soha nem volt olyan gyapjuk, bundájuk mint a mérséklet égövi emlősöknek (pl. farkasnak, medvének, stb.), mert az ember NEM mérsékelt égövi faj, csak bevándorolt ide, ahogy te is írtad. Evolúciós időskálán a bevándorlás óta eltelt idő viszont nem egy túl hosszú periódus ahhoz, hogy egy alapszabás megváltozzon, ráadásul még a mérsékelt égövön is a hideg, "szőrt igénylő" időjárás csak szezonális (enélkül nem is tudtunk volna itt megtelepedni...).
Csak akkor erősödött volna meg a szőrünk, ha fokozatosan, nagyon lassan egyre hidegebbé vált volna az élőhelyünk éghajlata, és ehhez csak a szőrnövekedéssel tudtunk volna alkalmazkodni. Az ember viszont viszonylag gyorsan terjeszkedett az új területek felé, így már a kezdetektől fogva rá volt szorulva, hogy állati bőrökkel, szőrmével, a tűz melegével, stb. védje a más éghajlatra "tervezett" testét. Védelem nélkül ma sem élnénk túl a telet...de mivel azzal sikerül (és őseinknek is sikerült), nem kellett szőrösebbé válnunk, mert a szőrösség így nem biztosított előnyt a fennmaradás és szaporodás terén (magyarán hiába nem volt túl szőrös egy ősünk, az is ugyanúgy túlélte a telet, ha tudott tüzet gyújtani). Az eszközhasználatot, az intelligenciát ne vedd ki a számba veendő tényezők közül! Azok is természetes tulajdonságok, ugyanúgy evolúciós stratégiák mint a szőrnövesztés...
2. Az a szerv, képlet, amit nem használ a szervezet (az mindegy, hogy milyen okból), az menthetetlenül visszafejlődik, mert felesleges energiapocsékolás lenne fenntartani.
3. Nem mindenhol redukálódott a szőrzet a mai ember testén sem. Ahol funkciója van, ott továbbra is megmaradt.
"Az volna logikus ha a kék szem is megfigyelhető volna a majmoknál."
Már miért volna ez logikus? Az, hogy egy fejlődési ágon megjelent egy mutáció, ami elterjedt, még nem törvényszerűsíti, hogy egy másikon is meg kell jelennie. Egyébként a kék szemszínt is okozó pigmentáltsági komplexió nem véletlenül jelent meg az embernél, összefüggésben áll a hidegebb éghajlathoz alkalmazkodott, alulpigmentált ökotípus kialakulásával. A majmok viszont mind a trópusi, szubtrópusi égövben élnek... (igen, tudom mi lesz a következő kérdés. :))