Na, igen. Ezen a kislányon én jobban látom azt, hogy valóban élvezi, amit csinál. Pl. rugózik a zongoraszéken játék közben, őszinte a mosolya, izgatottan ficereg, tehát úgy örül a tevékenységnek, amit csinál, ahogy egy gyerek fejezi ki az örömét. Nincsenek ráerőltetve előadóművészi pózok, a nyilatkozata sem olyan, mintha betanult szöveget mondana. És mégis meg tudja mutatni a tehetségét... Erről beszélek. :)
Jackie-vel kapcsolatban viszont azért vannak rossz érzéseim, mert nála nem lehet eldönteni, hogy mennyi a betanult és mennyi a valóban szívből jövő rész az előadásában... Az embernek inkább van olyan érzése, hogy egy kemény munkával tökélyre fejlesztett, profi előadást lát, mint hogy egy gyerek spontán megmutatkozási, alkotási vágyának kifejeződését mint a másik kislány esetében...
Jackie-vel kapcsolatban viszont azért vannak rossz érzéseim, mert nála nem lehet eldönteni, hogy mennyi a betanult és mennyi a valóban szívből jövő rész az előadásában... Az embernek inkább van olyan érzése, hogy egy kemény munkával tökélyre fejlesztett, profi előadást lát, mint hogy egy gyerek spontán megmutatkozási, alkotási vágyának kifejeződését mint a másik kislány esetében...