Sajnos sokan az egzotikus állatok tartásában csak az extravaganciát látják. Nem törődnek sem az állat valós igényeivel, sem a veszélyeztetettségével, sem a saját biztonságukkal, ha megtetszik nekik valamiért. Igazad van, a postban szereplőhöz hasonló állat nagyon kevés embernek való, és eleve csak az fontolgassa egyáltalán a tartását, aki már tapasztalt hüllőtartó ÉS biztosítani tudja neki a megfelelő feltételeket, élőhelyet, táplálékot, stb. (Egy gyerekmedence a nappali sarkában nem az...)
Azért ezt a 20 centis szabályt mindenre kiterjeszteni nem tartom célszerűnek... Vannak olyan egzotikus, mára házikedvenccé vált fajok, akik nem veszélyeztetettek, fogságban is nagyon jól tudjuk őket szaporítani, viszonylag kis helyet igényelnek, és nem túl specializáltak / érzékenyek, tehát minden igényüket ki lehet elégíteni egy lakásban is (megfelelő gondozással, felszereléssel).
Persze ettől még nagyon oda kell rájuk figyelni, de ez a "közönségesebb" háziállatokra: rágcsálókra, madarakra, kutyákra, macskákra is ugyanúgy érvényes. Semmilyen állatot nem szabad elhanyagolni, vagy helytelen tartással kínozni. Nyilván "tanulóállatnak" - pláne kisgyerekes családba - nem hüllő, ízeltlábú, kétéltű való (főleg az állat érdekében...), de akinek ez a hobbija, és ért is hozzá, az miért ne tartson otthon (természetesen az említett ésszerűségi határokon belül) ilyen fajokat is? Nagyon szépek, érdekesek.
A hobbiállattartás értelméről / értelmetlenségéről meg kár vitatkozni (ez most nem konkrétan neked szól...). Ennyi erővel semmilyen hobbinak nincs értelme, ne csináljon senki semmit, csak a munkáját... -,-
Mondjuk én az állattartást - tekintve, hogy fejlett idegrendszerrel rendelkező, tehát szenvedni képes élőlényekről van szó - valamilyen pszichológiai és a faj igényeinek ismeretét felmérő szaktudásbeli alkalmassági vizsgához kötném, és valahogy ellenőriztetném, az állattartásra alkalmatlanokat meg eltiltanám tőle...(tudom, tudom: my ideal world...).
Azért ezt a 20 centis szabályt mindenre kiterjeszteni nem tartom célszerűnek... Vannak olyan egzotikus, mára házikedvenccé vált fajok, akik nem veszélyeztetettek, fogságban is nagyon jól tudjuk őket szaporítani, viszonylag kis helyet igényelnek, és nem túl specializáltak / érzékenyek, tehát minden igényüket ki lehet elégíteni egy lakásban is (megfelelő gondozással, felszereléssel).
Persze ettől még nagyon oda kell rájuk figyelni, de ez a "közönségesebb" háziállatokra: rágcsálókra, madarakra, kutyákra, macskákra is ugyanúgy érvényes. Semmilyen állatot nem szabad elhanyagolni, vagy helytelen tartással kínozni. Nyilván "tanulóállatnak" - pláne kisgyerekes családba - nem hüllő, ízeltlábú, kétéltű való (főleg az állat érdekében...), de akinek ez a hobbija, és ért is hozzá, az miért ne tartson otthon (természetesen az említett ésszerűségi határokon belül) ilyen fajokat is? Nagyon szépek, érdekesek.
A hobbiállattartás értelméről / értelmetlenségéről meg kár vitatkozni (ez most nem konkrétan neked szól...). Ennyi erővel semmilyen hobbinak nincs értelme, ne csináljon senki semmit, csak a munkáját... -,-
Mondjuk én az állattartást - tekintve, hogy fejlett idegrendszerrel rendelkező, tehát szenvedni képes élőlényekről van szó - valamilyen pszichológiai és a faj igényeinek ismeretét felmérő szaktudásbeli alkalmassági vizsgához kötném, és valahogy ellenőriztetném, az állattartásra alkalmatlanokat meg eltiltanám tőle...(tudom, tudom: my ideal world...).