Dan Savage és párja, Terry elindították az "It gets better!", magyarul a "Lesz ez még jobb is!" programot, melyben nyíltan vállalják homoszexuális kapcsolatukat, és mások történetét is várják.
A program célja, hogy a homo- biszexuális, és leszbikus fiataloknak erőt adjanak ahhoz, hogy túléljék a megaláztatásokat, és terrorizálásokat, amiket a középiskolákban élnek át.
Szóval nyilván nehéz nem hetero szexuális fiatalnak lenni, de Savage-ék és még sokan mások is üzenik, nyugi, sokkal jobb lesz majd az életed.
Örülünk neki, hogy gyermeket szerettetek és tudtatok vállalni. Sok erőt, szerencsét és boldogságot hozzá! Kommentem ide érkezik válaszként, bár többhöz kellene igazítani azt. Miért kell ilyet alapítani? Azért kell ilyet alapítani, mert az emberek még mindig nem ismerik, nem tudják, mi az, hogy homoszexualitás. És nagyon érdekes, hogy heteroszexuális kommentelő társaim annyira tudják és átérzik, hogy milyen a lelki világa egy meleg tininek. Vajon ők ezt honnan tudják? Hmmm... Az, hogy gyermeketek megkapja ezt az infót, nem feltétlenül rossz. Hallja, tudja mi az, ha hetero, akkor jobb esetben nem érdekli, rosszabban taszítja. De ha úgy alakul, hogy mikor szexuálisan 10es évei elején nyílik és felfedezi, hogy őt a többi fiú érdekli, akkor tudja mi történik vele, mi az. És nem az, hogy esténként az ágyában sír, esetleg öngyilkosságot fontolgat stb. A tini melegek, és ez egy "felvilágosult nyugati" felmérés volt, még most is 73%-a fontolja meg az öngyilkosságot, a melegsége miatt gerjesztett problémák miatt... Mit szól majd anya,apa, nem lesznek barátaim, ha kitudódik megvernek stb stb. Ezeknek a fiataloknak szól ez a program. Semmi hajtűdobálás, tüll, boa, műpénisz nincs benne.
Kedves önkielégítő és hetero tartalmú kommentelők, akik kifejezték, hogy ezért nem alapítottak klubot... Az, hogy önkielégítettetek, hetero kapcsolatotok volt a suliban, az alapjában elfogadott, természetes dolog. Nem bántott titeket ez miatt senki, mert elfogadott. Egy meleg fiatal azonban még mindig nem az és gyakran előfordul, hogy bántják, nem feltétlenül csak testileg, nagyobb teher lehet a pszichés. Nem kell egy heteronak ezt szeretni. Nem értik az emberek, hogy ez arról szól, hogy értsék, ismerjék az emberek. És ha saját gyermeke, vagy másé ilyen helyzetbe kerül, ismerjék fel, álljanak a dologhoz emberségesen, megértéssel, hogy tudjon az a gyerek minél kisebb "sérüléssel" boldog, nyugodt életet élni. Persze az élettörténetek mások és mások, ugyanaz a szitu más-más kimenetelű adott környezetben emberekkel. Én tiniként nem vállaltam magam, bár sosem tagadtam, csak nem válaszoltam rá semmit, szinte mindenki gyanította, de gondom nem volt belőle. Igaz kövér is voltam, de nagyon. Érdekes, azért se bántottak, egy kezemen meg tudom számolni, amikor ebből volt valami hézag... Persze ehhez kellett az én viselkedésem, kapcsolataim, barátaim, életvitelem. Másik suliban másik ismerősöm, ugyanazon kisváros, aki szegény le se tagadhatta volna, hogy nemhogy meleg, forró, na az ő élete viszontagságos volt... Nemhogy simán megverték, neki volt törött orr, törött kar stb, indok: mert egy köcsög buzi vagy... Nincs semmire egyöntetű recept. Viszont ez a nyugati, majd később jobb lesz, meg ha felvállalod jobb lesz... Hááát, annyi igaz, a hazugság terhét nem cipeljük tovább, de pl az én életemben semmi nagy változást nem hozott... Egyet kivéve; egyetemen oktató párom "önként" más intézetnél helyezkedett el, én meg "önként" nappaliról levelezősre (kellett) vált(anom)ottam. De mindennapokban semmi. Mindegy elkalandoztam. A poszt, nem reklámról, nem provokációról szól, csak segítségnyújtásról, és sajnálom, hogy ezt ennyien nem látjátok át.
Kedves önkielégítő és hetero tartalmú kommentelők, akik kifejezték, hogy ezért nem alapítottak klubot... Az, hogy önkielégítettetek, hetero kapcsolatotok volt a suliban, az alapjában elfogadott, természetes dolog. Nem bántott titeket ez miatt senki, mert elfogadott. Egy meleg fiatal azonban még mindig nem az és gyakran előfordul, hogy bántják, nem feltétlenül csak testileg, nagyobb teher lehet a pszichés. Nem kell egy heteronak ezt szeretni. Nem értik az emberek, hogy ez arról szól, hogy értsék, ismerjék az emberek. És ha saját gyermeke, vagy másé ilyen helyzetbe kerül, ismerjék fel, álljanak a dologhoz emberségesen, megértéssel, hogy tudjon az a gyerek minél kisebb "sérüléssel" boldog, nyugodt életet élni. Persze az élettörténetek mások és mások, ugyanaz a szitu más-más kimenetelű adott környezetben emberekkel. Én tiniként nem vállaltam magam, bár sosem tagadtam, csak nem válaszoltam rá semmit, szinte mindenki gyanította, de gondom nem volt belőle. Igaz kövér is voltam, de nagyon. Érdekes, azért se bántottak, egy kezemen meg tudom számolni, amikor ebből volt valami hézag... Persze ehhez kellett az én viselkedésem, kapcsolataim, barátaim, életvitelem. Másik suliban másik ismerősöm, ugyanazon kisváros, aki szegény le se tagadhatta volna, hogy nemhogy meleg, forró, na az ő élete viszontagságos volt... Nemhogy simán megverték, neki volt törött orr, törött kar stb, indok: mert egy köcsög buzi vagy... Nincs semmire egyöntetű recept. Viszont ez a nyugati, majd később jobb lesz, meg ha felvállalod jobb lesz... Hááát, annyi igaz, a hazugság terhét nem cipeljük tovább, de pl az én életemben semmi nagy változást nem hozott... Egyet kivéve; egyetemen oktató párom "önként" más intézetnél helyezkedett el, én meg "önként" nappaliról levelezősre (kellett) vált(anom)ottam. De mindennapokban semmi. Mindegy elkalandoztam. A poszt, nem reklámról, nem provokációról szól, csak segítségnyújtásról, és sajnálom, hogy ezt ennyien nem látjátok át.