Bálnatakonygyűjtés távirányítású helikopteres megoldása, denevérek közötti orális szex dokumentálása, asztma hullámvasutazással kezelése - csak pár példa a rendkívül fontos tudományos eredményekből az idei anti-Nobel-díjak átadásán. :DEgy tavalyi díjazottról post itt.
Előbbinek az az érdeke és feladata, hogy az adófizető honpolgárok felé hitelt érdemlően (de legalábbis hitelt imitálóan...) bizonyítani tudja, hogy "értelmes" dolgokra fordítja az általuk rá bízott pénzeket. Magyarul arra ad pénzt, amire az emberek többsége úgy gondolja, hogy van értelme pénzt kiadni (tehát olyan témákra, amit egy kívülálló - akár még egy értelmi fogyatékos politikus is - megért, hogy miért fontos...).
Utóbbiaknak a minél gyorsabban elérhető profit számít, hogy a befektetésük megtérüljön, amit csak nagyon konkrét, gyakorlatorientált kutatások tudnak teljesíteni.
Ezért kell lépten-nyomon bizonygatnunk, hogy mi is az "értelme" annak, amit épp csinálunk, milyen gyakorlati haszna van / lesz / lehet a témának. Ez alapkutatásban nyilván nehéz, hiszen azért alapkutatás, mert teljesen ismeretlen dolgot próbál vizsgálni, feltárni. Viszont ha egy kutatónak ötlete sincs, hogy miért lehet hasznos az ő témája, kutatása (minimum olyan szinten, hogy milyen más kutatásokat segíthet, inspirálhat), az azt jelenti, hogy nem ismeri, látja át igazán a saját területét és annak helyzetét, ami súlyos hiányosság... A másik, amit sokan félreértenek, az az, hogy a leíró munka - bár nagyon fontos - de önmagában NEM tudomány, csak nagyon speciális, szakértelmet kívánó katalogizálás...de ennek is kell lennie egy céljának, bele kell tudni illeszteni egy koncepcióba, hogy miért akarja valaki megismerni az adott jelenséget, élőlénycsoportot, stb. Ez szerintem jogos elvárás egy kutatótól...
Más téma, hogy mindezt hogyan lehet kommunikálni a laikusok felé...