
Jól kerestek a magyarokon a külföldi tulajdonú vállalatok és hitelintézetek. Az idei első fél évben 2,77 milliárd eurót vontak ki hazánkból (Multiparadicsom, Kizsigerelik magyar dolgozóikat a multicégek), miközben a fejlettebb országokban pont fordított a helyzet: nem mennek, hanem érkeznek a milliárdok. A hazai jövedelemelszívásoknak csak úgy lehetne gátat szabni, ha a kormány végre komolyan venné: nem érdemes a külföldi vállalatokat támogatni, mert azok, ahogy tehetik, kiviszik a jövedelmet.
Amivel ezt meg lehet változtatni az az, ha mindannyian önvizsgálatot tartunk (persze nem elég hozzá, hogy az egyén önvizsgálatot tartson, a társadalom jelentős részének kellene... egyszerre... azonos értékrend alapján) és megváltoztatnák a szokásainkat. Namost ez az, amit nem lehet (főleg nem elhatározás alapján). Sajnos nem mindenki tud gondoskodni magáról és ugyanígy van, aki nem tudja azt sem, hogy mi neki a jó (ma, holnap, holnapután, 10 év múlva). A feladat az lenne, hogy egységes (ha úgy tetszik: nemzeti) szociális, oktatási, kultúr-politikával rávezessék és megértessék a néppel azt, hogy azok az értékek, amik szerint most él nem vállalhatók, felelőtlenek és ahogy az előző generációk a mostani helyzetért felelnek, úgy felelnek a mostaniak a 10-20-30 év múlva bekövetkező jövőért. Ez akkor kivitelezhető, ha a politika nem a saját érdekeit nézi és nem csupán 1 társadalmi réteg számára mondd le az önös érdekeiről, hanem mindegyik javára és ugyanígy a "tehetősebbek" is lemondanak bizonyos előnyökről a kevésbé tehetősök javára... és így tovább.
Azért megoldhatatlan a helyzet, mert:
1) Nem várható el, hogy pontosan és helyesen ítéljük meg a magunk helyzetét... Vagyis nem tudjuk, hogy miről kellene az ösztönünkkel ellentétesen cselekedve lemondani.
2) Nem várható el, hogy pontosan és helyesen ítéljük meg mások helyzetét... Vagyis nem tudjuk, hogy vajon az arra érdemes javára mondtunk le valamilyen igényünkről.
3) Kiscsoportban a dolog nem működik.
Én a magam 8 általánosával így látom a dolgokat. A felelősség a miénk, a kár a miénk, a haszon (a lehető legritkább esetben) a miénk.