Nem sokat hallani a jelentősebb médiában
Dr. Tullio Simoncini nevét, pedig a római onkológus meglepő felfedezést tett: abból a feltételezésből kiindulva, hogy a rákos daganatot egy gomba, a
Candida albicans okozza, sikeresen kezeli pácienseit - közönséges szódabikarbónával. Állítása szerint a 3 cm-nél kisebb daganatok esetén legalább 90%-os a gyógyulási arány, mely messzemenően lekörözi a leghatásosabb kemoterápiát, de nincs káros mellékhatása. Itt meg is tekinthető a vele készült
interjú.
1. Szerinted a dottore mennyi pénzért kezeli a betegeit...? (Az általa kitalált infúziót gondolom, nem ők adják be maguknak... A kúráért, diagnózisért, konzultációkért pedig légy nyugodt, ő is szépen leakasztja a járandóságát...csak épp a betegek félrevezetésével.)
2. A rákgyógyszerek nem (csak) azért olyan drágák, mert a gyógyszergyárak meg akarnak rajta gazdagodni, hanem mert kurva költséges kísérletek, proteomikai, immunbiotechnológiai alkalmazások kellenek az előállításukhoz. :)
3. A tudományos lapokat nem érdekli, hogy egy gyógyszergyárnak milyen eredmény válik hasznára. Amit azokba lepublikál valaki, arra azonnal százan ugranak rá a világ minden táján működő kutatólaborokból, hogy ízekre szedjék, megismételjék a kísérleteit, hogy tényleg az jön -e ki független vizsgálatok során is, stb. Pláne egy ilyen horderejű témában... :)
4. Tudom, hogy ez népszerű paranoia, de a kutatók NEM úgy dolgoznak, hogy a gonosz gyógyszergyárak lefizetnek minket, hogy azt találjuk, ami nekik tetszik (nem is lenne rossz... :P), mert egyrészt nagyon gyorsan kiderül a független laborok vizsgálatai alapján, ha valami mégsem hatásos, és ez presztízsvesztést jelent, másrészt ha utána belehalnak a kezelésbe a betegek, akkor abból botrány is lesz, márpedig a gyógyászat terén a vásárlóerő megtartása szempontjából az egyik legfontosabb faktor a megbízhatóság. És ezt a gyógyszergyártók is pontosan tudják. :)