ha van esze melo után megvárja az egyiket egy sarkon, előugrik és izomból pofánb@ssza egy baseball ütővel, majd nevetve mutogat rá hogy "háháááá most megvaaagy" miközben annak folyik véretaknyanyálafogdarabkái... én legalábbis ezt tenném. na azon sírvaröhögősen kacagnék :)
már miért lenne fogyatékos? Édesanyám, aki tanárnő, és teljesen ép, megijed néha attól is ha bemegyek a konyhába és nem hallja meg, majd megfordul és ugrik egyet, hogy "jaj te meg itt vagy"... Van aki ijedősebb, van aki nem. Ennyi
Bocs, Stevie, vagy mi Dude. Tényleg nem vagy. Vagyis nem downkóros a srác. És így utólag elnézést kérek, hogy bele gyalogoltam a lelki világodba. Ellenben már egész ügyesen használod a jelzőket. ÍÍÍgy tovább. Kapol egy piros pontot :)
Az, hogy a "fogyaték" is élvezi szerintem költői túlzás. A down-kóros emberek általában több szeretetet hordoznak, mint az őket alázó szerintem fogyatékosabb társaik. Ezért a vidám visszhang, de az hogy ennyire ijedős, belső feszültségre utalhat. Mindamellett úgy tűnik, hogy ez a közösség befogadta és nem is tűnnek igazi vérbunkóknak.
K*rva vicces lehet egy valószínűsíthetően beteg emberrel szórakozni. :@ Elég szomorú,hogy sok ilyen gerinctelen féreg van,akik ilyen emberrel szórakoznak, és még fel is veszik...
Ez hatalmas :D főleg amikor odahajol a srác és halkan szólítgatja. Ez kellett így reggelre. Azért milyen kihívás lehet Stevie-nek az élet. Mindenhol rémisztő dolgok várnak rá. Megáll a pirosnál, elbambul majd rádudálnak, és mehet is kárpitot tisztítani...