Az, hogy a "fogyaték" is élvezi szerintem költői túlzás. A down-kóros emberek általában több szeretetet hordoznak, mint az őket alázó szerintem fogyatékosabb társaik. Ezért a vidám visszhang, de az hogy ennyire ijedős, belső feszültségre utalhat. Mindamellett úgy tűnik, hogy ez a közösség befogadta és nem is tűnnek igazi vérbunkóknak.