erre csak annyit tudok mondani, hogy nem 1955-öt írunk, és ha egész nap dolgozna a férjem/élettársam én meg egész nap semmit nem csinálnék (úgy értem, nem lenne munkahelyem), akkor nagyon szívesen várnám minden este vacsorával, de ez a mai világban sajna-bajna nem így működik...