A férfi fejlődési irányt a közös (!) alapszabásból valóban az Y-kromoszóma által szabályozott, magzati korban meginduló tesztoszterontermelés jelöli ki. (Ez azonban nem ilyen egyszerű, hogy ha nincs tesztoszteron, akkor nő lesz valaki. Az olyan férfiak, akik XY kromoszómával rendelkeznek, de a testi sejtjeik valami miatt nem kapják meg a tesztoszteronhatást csak külsőleg lesznek nők, a belső női nemi szerveik nem fejlődnek ki, mert az ivarszervek fejlődését nem csak a tesztoszteron (vagy annak hiánya) határozza meg... Nézz utána a tesztikuláris feminizációnak, ha már hivatkozol rá... :) De az alapszabás valóban azonos nőkben és férfiakban, és ez a kulcs.)
A nemi hormonok több szerv fejlődésére is hatással vannak, de nem úgy, mint azt általában hiszik az emberek. Az alap gondolkodásmódot tekintve valójában jóval kisebb a különbség férfiak és nők között mint sokan gondolják, csak mivel eltérő szaporodási feladatra kell berendezkedniük, ez magával hoz bizonyos eltérő viselkedési sémákat. De az élet nem csak a szaporodásból áll, és az alapvető céljaik, vágyaik, érzelmi skálájuk minden embernek azonosak, a gondolkodási séma is azonos.
Egy kislányt rohadtul nem csak (és nem is elsősorban) a babák kötik le, ha bármilyen játékkal hagyják játszani, és úgy választhat közülük, hogy közben nem befolyásolják őt a szülők felől jövő elvárások, hogy hogyan viselkedjen, amit a gyerekek nagyon is megéreznek.
Az egészen fiatal kortól ható, erőteljes társadalmi elvárások pedig különösen a gyerekek plasztikus agyának fejlődését alapvetően meghatározzák, ugyanis születésünk pillanatában az agyunk még egyáltalán nincs kifejlődött állapotában. A gyerekek szivacsként szívják magukba a környezetükből jövő információkat, elvárásokat, visszajelzéseket, azok szerint szocializálódnak, aszerint fejlesztik a képességeiket, aszerint ítélik meg a saját cselekedeteiket, ahhoz igazítják a viselkedésüket. Egy gyerek, pláne fiatal korban, extrém módon szabálykövető, és igyekszik megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit a környezete sugall felé. Ennek nagyon ésszerű, evolúciós okai vannak, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberi faj ilyen sikeresen tudott alkalmazkodni sokféle különböző élőhelyhez (persze utóbbinak nem csak a gyerekkori plaszticitás az oka).
A nemi hormonok több szerv fejlődésére is hatással vannak, de nem úgy, mint azt általában hiszik az emberek. Az alap gondolkodásmódot tekintve valójában jóval kisebb a különbség férfiak és nők között mint sokan gondolják, csak mivel eltérő szaporodási feladatra kell berendezkedniük, ez magával hoz bizonyos eltérő viselkedési sémákat. De az élet nem csak a szaporodásból áll, és az alapvető céljaik, vágyaik, érzelmi skálájuk minden embernek azonosak, a gondolkodási séma is azonos.
Egy kislányt rohadtul nem csak (és nem is elsősorban) a babák kötik le, ha bármilyen játékkal hagyják játszani, és úgy választhat közülük, hogy közben nem befolyásolják őt a szülők felől jövő elvárások, hogy hogyan viselkedjen, amit a gyerekek nagyon is megéreznek.
Az egészen fiatal kortól ható, erőteljes társadalmi elvárások pedig különösen a gyerekek plasztikus agyának fejlődését alapvetően meghatározzák, ugyanis születésünk pillanatában az agyunk még egyáltalán nincs kifejlődött állapotában. A gyerekek szivacsként szívják magukba a környezetükből jövő információkat, elvárásokat, visszajelzéseket, azok szerint szocializálódnak, aszerint fejlesztik a képességeiket, aszerint ítélik meg a saját cselekedeteiket, ahhoz igazítják a viselkedésüket. Egy gyerek, pláne fiatal korban, extrém módon szabálykövető, és igyekszik megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit a környezete sugall felé. Ennek nagyon ésszerű, evolúciós okai vannak, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberi faj ilyen sikeresen tudott alkalmazkodni sokféle különböző élőhelyhez (persze utóbbinak nem csak a gyerekkori plaszticitás az oka).