Annó még ifjúi felfedező koromban egyszer teszteltem az aktuális macsekot, hogy valóban talpára esik-e. Dobáltam függőlegesen fölfelé (egyre magasabbra, a végén tiszta erőből kb. olyan 8-10 méter magasra), az is mindig visszajött, és valóban mindig talpára esett. Egész addig, még nem vegyítettem egy kis csavarintást a dobásba, szegényke azt már nem tudta kikorrigálni, pedig igen igyekezett. Nagyot nyekkent a földön, csúnyán rám nézett, majd elvonult sértődötten. Persze aztán visszaállt a béke, nem volt egy haragtartó, én pedig megtudtam amit akartam, és nem volt szükséges tovább atrocitálni szegény kis állatot. Egyébként egész jóban voltunk, ezt az esetet leszámítva.