Hmmm, ja. Az erőszaktevőt, kéjgyilkost, meg egyebet első körben pszichiátriai vizsgálat alá vetném, azt megállapítandó, hogy pszichésen sérült-e. Ha igen, akkor sem a munka, sem magánzárka nem segít, az ilyet begyógyszerezve kell tartani élete végéig. A legtöbb pszichopata eleve alkalmatlan arra, hogy megbánja a bűneit, ha megkínzod akkor is legfeljebb tettetné a dolgot. A többi... Nem is tudom: rablógyilkosság, ez is olyasmi, hogy nem lehet szabványosítani, van aki előre eltervezetten felkészül a gyilkosságra, van hogy baleset folytán történik haláleset a bűncselekmény során, bármi előfordulhat. Minden bűncselekmény más és más, az lenne a tárgyalás lényege, hogy az ítélet igazságos legyen. Hogy születnek igazságtalan ítéletek, na bumm, erre megint azt mondom, hogy ezen törvényes kereteken belül is lehet javítani, anélkül hogy emberi jogokat és elveket sértenénk. Amúgy kire gondoltál, hogy hagynám-e hogy a kislányommal beszélgessen? Ha pedofilra, erőszaktevőre, akkor baromi egyszerű a válaszom: a szexuális bűnözők ugyebár nem egészséges emberek. A baj az, hogy ez bennük nem tudatosul, pontosabban engedményeket tesznek maguknak addig a pontig, amíg végül túlmennek gyerekpornó gyűjtögetésén, s hirtelen játszótereken kezdenek szatírkodni. Ausztráliában már van megoldás erre: az elítélt pedofil dönthet sterilizáló kezelés és az évtizedekig tartó börtön között. Egy sterilizált (pontosabban fogalmazva művi úton impotensé varázsolt) pedofillal annyit beszélget a drágalátos kislányom amennyit csak akar, akkor sem fogja tudni megdugni ha két marokkal zabálja a viagrát. Elégedett a válaszommal Mr. Lawrence?