Olvasgattam a hozzászólásokat és annyit tudnék ehhez az egészhez hozzáfűzni hogy van egy kutyám. Most lesz 3 éves, szobakutya, (talán az avatarom is pont ő, neveztem vele mikor volt izé-s verseny). Kb a 3 év alatt 2-3 szor ha bántottam, de akkor se vertem agyon, rugdostam szét, csak kellő nevelési szándékkal adtam a fejére ha már tényleg nagyon rosszat csinált. Lassan már nem is emlékszem mikor kellett ilyet csinálnom utoljára, tudja mi a rossz és mi a jó, ha rosszat készül csinálni csak a kezem emelem fel és már lapít, ha rosszat csinál elég ha a nevét kimondom más hangsúlyban és már látni h össze vissza szégyellte magát. Elismétlem: Ő egy kutya. Szerintem ha egy kutya kellő odafigyeléssel, szeretettel és kis szigorral van felnevelve és maximálisan tudja mit és hogyan kell akkor kétlem hogy egy gyereknél (aki természetesen intelligensebb mint egy kutya, bár néha elnézve a mai gyerekeket kételkedem benne) más lenne a szituáció. Még annyit hozzátennék hogy szeretem a kutyámat, ő is ragaszkodik hozzám, egész nap mellettem van ha itthon vagyok, ezt azért mondom nehogy valaki azt a következtetést vonja le hogy verem szegényt. De ezt csak a gyengébbek kedvéért írtam le;)