"Arra a kikúrt kérdésre szeretnék immáron több órája választ kapni, hogy milyen jogon (ezt tőled loptam ;D ) tiltod meg valakinek a pofonnál erőszakosabb fenyítési eszközök használatát, amellett, hogy a pofon gyakorlatát mindenképpen fenntartod, ÚGY, hogy a kimérendő erőszak mértékét a szülő szubjektív belátására bízod. "
Még mindig ez a kikúrt kérdés, még mindig nem kaptam meg a kikúrt választ, s a te kikúrt felvetésed csak tovább ront a saját helyzeteteken, ugyanis megint relativizáljátok a kibaszott erőszakot. Vedd már észre, hogy mit művelsz ember: pofonok meg ütések kapcsán akarsz engedményeket tenni, mert a telibebaszott vágás, zúzódás és horzsolás nyilván nem mutat jól az imádott kölykökön, miután apuci egy ingerültebb pillanatában odacsap. Ez az egész szemforgató kutyakomédia amit te, errtu, meg junkie műveltek arról szól, hogy szerintetek a gyerek üthető, a lényeg, hogy az ütés utólag ne látszódjon, mert nagyon jól tudjátok, hogy máskülönben bajba kerülnétek. Hányingerem van ettől.
"Másik, hogy ha szerinted mérhetetlen a mentális állapot pláne olyan pontosan, hogy a sérülés/változás is meghatározható legyen, akkor mégis milyen lapon jelented ki, hogy a fizikai nevelés nagyobb mentális sérülést okoz, mint a te verziód?"
Ez az általános szakmai konszenzus. Lehet, hogy tévednek, de sokkal valószínűbb, hogy te meg a többi veréspárti nímand téved.
"És most ne hozd a tanulmányaidat, mert bármily meglepő mi azokat nem tiszteljük mindenhatóként és nem tekintjük úgy a szakértőidet, mintha tévedhetetlenek lennének."
Nem hozom fel, ettől függetlenül azok még léteznek.
"Ja és javíts ki ha tévednék (lehetőleg idézettel és komment számmal), de én nem emlékszem olyanra, hogy bármelyikünk a bárminemű ok nélküli spontán veréseket támogatta volna, még csak a rendszerest sem, mindenki a legkirívóbb 1-2-3 alkalomra korlátozta a pofont/fenékre verést."
Nem az ok nélküliség a lényeg, hanem a jogosság és indokoltság relativitása, te nagyon te...
Mormon anyuka és fogadott kisfia... avagy gyereknevelés "mesterfokon". :(
"Arra a kikúrt kérdésre szeretnék immáron több órája választ kapni, hogy milyen jogon (ezt tőled loptam ;D ) tiltod meg valakinek a pofonnál erőszakosabb fenyítési eszközök használatát, amellett, hogy a pofon gyakorlatát mindenképpen fenntartod, ÚGY, hogy a kimérendő erőszak mértékét a szülő szubjektív belátására bízod. "
Még mindig ez a kikúrt kérdés, még mindig nem kaptam meg a kikúrt választ, s a te kikúrt felvetésed csak tovább ront a saját helyzeteteken, ugyanis megint relativizáljátok a kibaszott erőszakot. Vedd már észre, hogy mit művelsz ember: pofonok meg ütések kapcsán akarsz engedményeket tenni, mert a telibebaszott vágás, zúzódás és horzsolás nyilván nem mutat jól az imádott kölykökön, miután apuci egy ingerültebb pillanatában odacsap. Ez az egész szemforgató kutyakomédia amit te, errtu, meg junkie műveltek arról szól, hogy szerintetek a gyerek üthető, a lényeg, hogy az ütés utólag ne látszódjon, mert nagyon jól tudjátok, hogy máskülönben bajba kerülnétek. Hányingerem van ettől.
"Másik, hogy ha szerinted mérhetetlen a mentális állapot pláne olyan pontosan, hogy a sérülés/változás is meghatározható legyen, akkor mégis milyen lapon jelented ki, hogy a fizikai nevelés nagyobb mentális sérülést okoz, mint a te verziód?"
Ez az általános szakmai konszenzus. Lehet, hogy tévednek, de sokkal valószínűbb, hogy te meg a többi veréspárti nímand téved.
"És most ne hozd a tanulmányaidat, mert bármily meglepő mi azokat nem tiszteljük mindenhatóként és nem tekintjük úgy a szakértőidet, mintha tévedhetetlenek lennének."
Nem hozom fel, ettől függetlenül azok még léteznek.
"Ja és javíts ki ha tévednék (lehetőleg idézettel és komment számmal), de én nem emlékszem olyanra, hogy bármelyikünk a bárminemű ok nélküli spontán veréseket támogatta volna, még csak a rendszerest sem, mindenki a legkirívóbb 1-2-3 alkalomra korlátozta a pofont/fenékre verést."
Nem az ok nélküliség a lényeg, hanem a jogosság és indokoltság relativitása, te nagyon te...