Még nincs gyermekem, de szerintem a világ legnehezebb dolga a gyereknevelés. Már előre félek, hogy ha lesz, milyen utat kövessek, hogy ne nőjön a fejemre és ne legyek a zsarnoka. Mikor kisebb voltam otthon én is kaptam párszor. Néha a semmiért. Úgy érzem nem lettem pszichopata, se anyagyilkos :-) Úgy gondolom, hogy egy pofon, ha elcsattan sokkal kevésbé árt egy gyereknek mint ha az előbbi videó lelki terrorján megy keresztül. Valószínűleg nem ez volt az első eset, hiszen a kisgyerek tudta mi jár azért, ha hazudik otthon. Tehát: nem változtatott a magatartásán az előző eset után sem (gondolom én). Ha az anyja felpofozná ilyen esetekben, azzal sem érné el, hogy a gyerek mintaszerűen viselkedjen. Azért gyerek, hogy kicsit rossz legyen :-) Mindettől függetlenül nem vagyok a verés pártján sem. Akinek a gyermekét fegyelmezni kell ennyi idős korában, ott már a kezdeteknél van elrontva a nevelés. Sok embert ismerek, akinél sikerült a szülőknek megtalálni azt a nehéz egyensúlyt a nevelésben, hogy nem volt soha okuk rá, hogy megüssék a gyermeküket. De aki a kezdeteknél nem képes arra, hogy szigorú is legyen és egyben engedékeny (márpedig ez nem olyan egyszerű), az a későbbiekben viselni fogja a következményeit annak, hogy az egyensúly valamelyik oldalra elbillent.