...visszautaztak tehát az időben, hogy tapasztalataikat gazdagítsák és - mivel a feljegyzéseknek köszönhetően saját történelmükről már mindent tudtak - azért, hogy minél többet megtanuljanak teremtőik fejlődéséről. a megfelelő időbe visszajutva fel is kutatták emberi őseinket, ám meglepetésük határtalan volt. az ember ahelyett, hogy jó ősember módjára a vadakat hajkurászta volna kezdetleges lándzsával, csak ült a fán és banánt majszolt, meg rovarokat csipegetett. az étrendjét csak azért nem színesítette más gyümölcsökkel, mert lusta volt átmászni a szomszédos fára. miután a kutyák évekig figyelték ezeket az ősöket és eközben semmi változás nem állt be a viselkedésükben, arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek ősei éppolyanok voltak, mint későbbi fiaik, és ha nem kényszeríti őket semmi, akkor még egy felesleges lépést is lusták megtenni. kivételes képességeiknek köszönhetően a kutyák hamar rájöttek, hogy ha nem csinálnak valamit, akkor sem az ember, sem a ők nem fognak tudni megváltozni, fejlődni. mivel az őskorban más lehetőségük nem volt kénytelenek voltak ez eredeti ötlethez visszanyúlni és egy felhős éjszakán mikor emberi őseink az erjedt banán mámorát aludták ki éppen(cefrézni már akkor is szerettek) amputálták az összes egyed karját.....