Igen, az egészségügyi ellátás elszemélytelenedett, igen a kórházak kapacitásukon túl kénytelenek teljesíteni, de hát könyörgöm, mindez ismételten az én ellenérvemet támasztja alá: egy rosszul működő egészségügyi rendszer mellett nem lehet jól működő otthonszülési rendszert kialakítani, s a rosszul működő sem segít az egészségügy helyzetén, legjobb esetben konzervál egy fennálló problémát, rosszabb esetben tovább súlyosbítja azt. Még a tehermentesítő aspektus IS csupán félmegoldás a problémahalmaz egésze szempontjából. Milyen alapon lobogtatnak az ügy élharcosai például holland statisztikákat? Milyen alapon beszélnek felelős komplikációkezelésről, egyszersmind bírálják a kórházi gyakorlatot, amikor az ebből adódó ellentmondás alapjaiban kérdőjelezi meg az otthonszülés hazai engedélyeztetésének létjogosultságát? Nem szakmai alapon, az már biztos. Jól látom akkor, hogy a tervezetet készítő bizottság tagjai szakmai szempontokat fognak ütköztetni érzelmi és ideológiai alapon megfogalmazott érvekkel, s ez alapján keresik a kompromisszumokat, egyszersmind fektetik le az otthonszülés szabályait? Lehet-e így jó megoldást találni? Nem azt mondom, hogy ne is foglalkozzunk az üggyel, amiért ilyen sok kérdést vet fel, s adott helyzetünkben ennyire aggályos a helyes megvalósítása, de igazán elnapolhatnánk a dolgot addig, amíg nem kezdünk valamit az egészségüggyel.
Kórházban vagy otthon?