a harmadik lányommal egy teljesen normális, minimál kockázatú terhességem volt, a szülésem is annak indult. az első két gyerekem is simán megszületett. aztán bementem szülni, szépen vajúdtam, mikor egyszer csak lassult a baba szíve. azonnal rohantak velem a műtőbe és megcsászároztak. lepényleválásom volt, a most 1,5 éves lányom élete 10 percen múlt. ha akkor nem vagyok kórházban akkor se ő se én nem élnék. hiába van 15 percre kórház. a húgom kisfia ugyanígy született. és még jópár hasonló eset van a környezetemben.
én azt mondom, hogy 1, azaz 1 kisbaba is túl sok, aki megmenthető lett volna kórházban, de meghalt otthon. tegye fel a kezét az a nő, aki képes lenne együtt élni azzal a tudattal, hogy a babája, akit 9 hónapig várt belehalt a szülésbe, miközben akár 1 %-nyi esélye is lett volna annak, hogy ha kórházban van, ma egészséges gyereke lenne. mert aki képes azt mondani, hogy ő igen, annak nem való gyerek. lehet hogy nagyanyáink is otthon születtek és szültek, hullottak is rendesen. csakhogy akkoriban ez senkit sem érdekelt, max az anyákat.
ha vállalok egy gyereket, akkor minden, azaz minden esélyt megadok neki. inkább szülök folyóson, úgy, hogy közben 20an néznek, abban a tudatban, hogy ott a segítség, minthogy a saját kényelmem miatt rinyáljak. mert ott, abban a helyzetben azt utolsó, akire gondoltam az saját magam volt.
egyébként pedig felesleges idekeverni az abortuszt. az abortálható embrió törvényileg nem számít még embernek(ha már annyira istenítjük a törvényi szabályozást), míg egy születendő baba ember, ugyanazon jogokkal, mint mi. mi erősebb? az ő élethez való joga és élete vagy a szülő anya biztonságérzete és kényelme?
amúgy meg mi sem beszél többet, mint a cikk a hollandiai otthonszülések eredményéről.
Kórházban vagy otthon?
én azt mondom, hogy 1, azaz 1 kisbaba is túl sok, aki megmenthető lett volna kórházban, de meghalt otthon. tegye fel a kezét az a nő, aki képes lenne együtt élni azzal a tudattal, hogy a babája, akit 9 hónapig várt belehalt a szülésbe, miközben akár 1 %-nyi esélye is lett volna annak, hogy ha kórházban van, ma egészséges gyereke lenne. mert aki képes azt mondani, hogy ő igen, annak nem való gyerek. lehet hogy nagyanyáink is otthon születtek és szültek, hullottak is rendesen. csakhogy akkoriban ez senkit sem érdekelt, max az anyákat.
ha vállalok egy gyereket, akkor minden, azaz minden esélyt megadok neki. inkább szülök folyóson, úgy, hogy közben 20an néznek, abban a tudatban, hogy ott a segítség, minthogy a saját kényelmem miatt rinyáljak. mert ott, abban a helyzetben azt utolsó, akire gondoltam az saját magam volt.
egyébként pedig felesleges idekeverni az abortuszt. az abortálható embrió törvényileg nem számít még embernek(ha már annyira istenítjük a törvényi szabályozást), míg egy születendő baba ember, ugyanazon jogokkal, mint mi. mi erősebb? az ő élethez való joga és élete vagy a szülő anya biztonságérzete és kényelme?
amúgy meg mi sem beszél többet, mint a cikk a hollandiai otthonszülések eredményéről.