"- Nem az én tisztem dönteni, de talán véleményem azért lehet."
Pontosan, én meg reagáltam rá.
"- Akár retrográd, akár nem..."
Mint már mondtam: reagáltam, s itt is és korábban is felhívtam a figyelmedet azon ellentmondásra, hogy a terhességmegszakítást szigorúbban szabályoznád, a születést viszont nem, azonban a kettő egy és ugyanaz: születésszabályozás. A jelenlegi szabályozás alapja az, hogy a nő szabadon dönthet x ideig, te ezt a jogot vonod kétségbe, azon az alapon, hogy a magzat él, a tőle való megszabadulás felelősségáthárítás, satöbbi. Kérdem én: milyen alapon kötelezed a nőt magzata megtartására, a már megszületett gyerekére nem (most tegyük félre milyen engedményeket tennél)? Nem kell válaszolnod, mert sajnos az a nagy büdös helyzet, hogy nem tudsz jó választ adni. Sokan próbálták, olyan emberek is, akiknek évtizedek óta az a vesszőparipája, hogy saját országukban betiltsák az abortuszt és nem igazán sikerült nekik, kivéve, ha az adott államban továbbra is meghatározó a vallásos fundamentalizmus.
"- Egy hónapos magzat nem életképes, hanem egyszerűen él. Akár önállóan, akár nem. Nem tudod te sem letagadni."
Minek tagadnám? A rákos daganat is élő, önállóan, akár nem, a természetes folyamat vége pedig az, hogy felemészti az ember szervezetét. Mi ezt képesek vagyunk megakadályozni és meg is tesszük. Tudom nem fűlik a fogadhoz ez a párhuzam, ám amíg nem hozod be az "élet szentsége" című lózungot, addig tökéletesen működőképes. A lózung viszont megkérdőjelezhető, mivel esetünkben (Biblia) vaskori buckalakók fogalmazták meg, s politikai erőszakszervezetek próbálták racionalizálni (egyház).
"A kompromisszumkészség meg úgy tudom azt jelenti, hogy meghallgatom más véleményét, próbálom elfogadni és megérteni mit miért gondol úgy a másik, még ha végül akár nem is adok igazat neki."
Meghallgatjuk, reagálunk rá, ha merőben hülyeség és/vagy nincs igazad, akkor elvetjük. Most is ez történik.
Kórházban vagy otthon?
Pontosan, én meg reagáltam rá.
"- Akár retrográd, akár nem..."
Mint már mondtam: reagáltam, s itt is és korábban is felhívtam a figyelmedet azon ellentmondásra, hogy a terhességmegszakítást szigorúbban szabályoznád, a születést viszont nem, azonban a kettő egy és ugyanaz: születésszabályozás. A jelenlegi szabályozás alapja az, hogy a nő szabadon dönthet x ideig, te ezt a jogot vonod kétségbe, azon az alapon, hogy a magzat él, a tőle való megszabadulás felelősségáthárítás, satöbbi. Kérdem én: milyen alapon kötelezed a nőt magzata megtartására, a már megszületett gyerekére nem (most tegyük félre milyen engedményeket tennél)? Nem kell válaszolnod, mert sajnos az a nagy büdös helyzet, hogy nem tudsz jó választ adni. Sokan próbálták, olyan emberek is, akiknek évtizedek óta az a vesszőparipája, hogy saját országukban betiltsák az abortuszt és nem igazán sikerült nekik, kivéve, ha az adott államban továbbra is meghatározó a vallásos fundamentalizmus.
"- Egy hónapos magzat nem életképes, hanem egyszerűen él. Akár önállóan, akár nem. Nem tudod te sem letagadni."
Minek tagadnám? A rákos daganat is élő, önállóan, akár nem, a természetes folyamat vége pedig az, hogy felemészti az ember szervezetét. Mi ezt képesek vagyunk megakadályozni és meg is tesszük. Tudom nem fűlik a fogadhoz ez a párhuzam, ám amíg nem hozod be az "élet szentsége" című lózungot, addig tökéletesen működőképes. A lózung viszont megkérdőjelezhető, mivel esetünkben (Biblia) vaskori buckalakók fogalmazták meg, s politikai erőszakszervezetek próbálták racionalizálni (egyház).
"A kompromisszumkészség meg úgy tudom azt jelenti, hogy meghallgatom más véleményét, próbálom elfogadni és megérteni mit miért gondol úgy a másik, még ha végül akár nem is adok igazat neki."
Meghallgatjuk, reagálunk rá, ha merőben hülyeség és/vagy nincs igazad, akkor elvetjük. Most is ez történik.