Nem arról van szó, hogy mást vonok le, csupán valamiért képtelen vagyok egy érvelést önmagában értelmezni. Ha állítok valamit, akkor abból az állításomból egy rakás egyéb dolog következik, s egy érv hibás voltát akkor a legegyszerűbb megállapítani, ha a potenciális és valós következményei ellentmondásosak. Elhiheted, hogy számtalanszor körüljártam már például az abortusz kérdését, s az Egyesült Államokban folyó társadalmi párbeszédet erről témáról félig-meddig szintén nyomon követem (több államban továbbra sem tisztázott teljes egészében a szabályozás), ezért nagyon kevés olyan érvvel találkozok, amit ne hallottam volna már korábban, vagy ne tudnám, hogy az elhangzó érv alapesetben milyen következményeket vonna maga után. Be kellett látnom, hogy az ún. pro-life érvek jelenleg tarthatatlanok, pedig egy ideig magam is az abortusz elleni állásponton voltam. Azonban nagy rajongója vagyok a science-fiction regényeknek, s több ízben is találkoztam olyan szcenáriókkal, ahol a születésszabályozás nem ott dőlt el, hogy az anya meg akarja-e tartani a magzatát avagy sem, hanem hogy a nő adott közösüléskor teherbe akar-e esni vagy sem. A tudatosan szabályozható, semmiféle külső eszközt nem igénylő fogamzás azonban tényleg csak a fantasztikus könyvek lapjain létezik - amíg ez nem válik valósággá, az abortusz tiltása racionális érvek mentén nem támogatható.
Kórházban vagy otthon?