NEM tiltanám be az abortuszt., és nem tudom miért mindenki ezt olvassa ki abból, hogy szigorítanám. Komoly elbeszélgetést tennék kötelezővé szigorúan ellenőrizve, hogy az meg is történt. Ne pap tartsa, orvos legyen ott, és pszichológus vagy egy pont erre "kiképzett" civil, nemtom, majd az okosok eldöntik. Nem meggyőzni kell ott sem, de elmondani, hogy mi az amit tenni szeretne, és annak milyen következményei lehetnek (nem csak testileg) őrá nézve is, akár évtizedek múlva is. És így döntsön, ne elhirtelenkedve, orvost titokban megfizetve, félve, hogy "apa megöl", azonnal. Indokolatlanul sok az abortusz, ami azt jelenti, h a fejecskékben ez az egész marhára nincs rendben, és utólag senki nem vállalja a kétperces öröme következményét (ezért "görcsölök" a felelősségen). Sajnos ez már majdnem az általános, és nem csak egyedi példa.
És nem tudom elfogadni azt a kettős gondolkodást, amit már lentebb sokszor elmagyaráztam, h mi vele a gond. Élet, nem-élet, jog, nem-jog... Szándékosan nem vittem bele vallási elveket, érzelmes húrokat, mégis ezt róvod fel. Ellentmondásoktól nyüzsög a téma a különböző elvek, tanítások nélkül is.
Lehet, h akkor vacakul érvelek, ha te a következményei alapján eleve butaságnak tartod. Mondom: nem értem, hogy mi az ellentmondás feloldása, ha te tudod, segíthetnél. SZERINTEM egyfajta megállapodás, ahol kitűzünk határokat az életről, önálló személyről, jogokról, de tudományosan vagy a jog alapvető elvei szerint nem tudjuk eléggé megindokolni, miért is pont úgy tesszük. Ez engem zavar, azért próbálok amellett érvelni, hogy ezen érdemes továbbagyalni, és minél több álláspontot meghallgatni, hátha jobb megállapodás (=törvény) is születhet.
Nem ellenállni akarok itt se Neked, se másnak, de (hogy visszakanyarodjunk a poszthoz) az abortuszhoz hasonlóan, szabályozott módon megadnám az önálló döntés lehetőségét a szülés körülményeiről a szülőknek. Miközben, ahogyan írtad is, az orvosi ellátást is erősen felülbírálnám: jobb képzés, szigorúbb ellenőrzés, a családok normálisabb kezelése, mint alapkövetelmény. Ez sajnos megint eléggé anyagi kérdés, úgyhogy nehéz lesz.
Kórházban vagy otthon?
És nem tudom elfogadni azt a kettős gondolkodást, amit már lentebb sokszor elmagyaráztam, h mi vele a gond. Élet, nem-élet, jog, nem-jog... Szándékosan nem vittem bele vallási elveket, érzelmes húrokat, mégis ezt róvod fel. Ellentmondásoktól nyüzsög a téma a különböző elvek, tanítások nélkül is.
Lehet, h akkor vacakul érvelek, ha te a következményei alapján eleve butaságnak tartod. Mondom: nem értem, hogy mi az ellentmondás feloldása, ha te tudod, segíthetnél. SZERINTEM egyfajta megállapodás, ahol kitűzünk határokat az életről, önálló személyről, jogokról, de tudományosan vagy a jog alapvető elvei szerint nem tudjuk eléggé megindokolni, miért is pont úgy tesszük. Ez engem zavar, azért próbálok amellett érvelni, hogy ezen érdemes továbbagyalni, és minél több álláspontot meghallgatni, hátha jobb megállapodás (=törvény) is születhet.
Nem ellenállni akarok itt se Neked, se másnak, de (hogy visszakanyarodjunk a poszthoz) az abortuszhoz hasonlóan, szabályozott módon megadnám az önálló döntés lehetőségét a szülés körülményeiről a szülőknek. Miközben, ahogyan írtad is, az orvosi ellátást is erősen felülbírálnám: jobb képzés, szigorúbb ellenőrzés, a családok normálisabb kezelése, mint alapkövetelmény. Ez sajnos megint eléggé anyagi kérdés, úgyhogy nehéz lesz.