Két dologtól kapok hülyét, ha a házasságról van szó:
- Az egyik az, hogy csak azért, mert lány vagy, akkor valószínűleg úgy tekintesz az esküvőre és a házasságra, mint egy, az életedbe kötelező jelleggel beépítendő mozzanatra, kipipálandó feladatra. Ha netalántán egy elvetemült, önérzetes, emancipált pics* vagy (hiszen, aki nem akar férjhez menni, csak az lehet), akkor a környezetedben élők diszkréten (Lóf*szt! Pofátlanul beleugatva az életedbe) megpróbálnak a helyes útra terelni.
- A másik, az elkötelezett házasságellenesek. Mintha ez újabban valami divat lenne. Nyilván vannak, akik komolyan is gondolják. Én itt most nem is róluk beszélek (akinek nem inge…), hanem azokról a nőkről, akik, ha kiejted a szádon, hogy „fátyol”, „gyűrű”, „virágcsokor”, „esküvő”… vérben forgó szemekkel küldenek el a jó büdös pics*ba és előszeretettel reflektálnak olyan szavakkal, mint „önállóság”, „függetlenség”, „szingli”, „büdös zokni”, „szennyes edény”, „szaros pelenka”. Közben rendületlenül bizonygatják, hogy ők bizony SOHA nem mennek férjhez. Otthon persze külön dosszié van fenntartva az esküvővel kapcsolatos dolgoknak: magazinokból kivágott képek a lehetséges ruhákról, cipőkről; az esküvőnek és az utána következő lakodalomnak helyt adó potenciális templomokról, éttermekről, kerthelyiségekről. CD-n már ki vannak írva azok a számok, amelyeket majd a szertartás alatt és utána fognak lejátszani, már kész a majdnem végleges vendéglista (azért csak majdnem, mert a leendő vőlegényt és annak pereputtyát még nem is ismeri)…
Házasságpárti a pasid, vagy sosem vesz el? 8 jel, ami alapján eldöntheted
- Az egyik az, hogy csak azért, mert lány vagy, akkor valószínűleg úgy tekintesz az esküvőre és a házasságra, mint egy, az életedbe kötelező jelleggel beépítendő mozzanatra, kipipálandó feladatra. Ha netalántán egy elvetemült, önérzetes, emancipált pics* vagy (hiszen, aki nem akar férjhez menni, csak az lehet), akkor a környezetedben élők diszkréten (Lóf*szt! Pofátlanul beleugatva az életedbe) megpróbálnak a helyes útra terelni.
- A másik, az elkötelezett házasságellenesek. Mintha ez újabban valami divat lenne. Nyilván vannak, akik komolyan is gondolják. Én itt most nem is róluk beszélek (akinek nem inge…), hanem azokról a nőkről, akik, ha kiejted a szádon, hogy „fátyol”, „gyűrű”, „virágcsokor”, „esküvő”… vérben forgó szemekkel küldenek el a jó büdös pics*ba és előszeretettel reflektálnak olyan szavakkal, mint „önállóság”, „függetlenség”, „szingli”, „büdös zokni”, „szennyes edény”, „szaros pelenka”. Közben rendületlenül bizonygatják, hogy ők bizony SOHA nem mennek férjhez. Otthon persze külön dosszié van fenntartva az esküvővel kapcsolatos dolgoknak: magazinokból kivágott képek a lehetséges ruhákról, cipőkről; az esküvőnek és az utána következő lakodalomnak helyt adó potenciális templomokról, éttermekről, kerthelyiségekről. CD-n már ki vannak írva azok a számok, amelyeket majd a szertartás alatt és utána fognak lejátszani, már kész a majdnem végleges vendéglista (azért csak majdnem, mert a leendő vőlegényt és annak pereputtyát még nem is ismeri)…