Bill Maher amerikai showman ebben a filmben a vallással kapcsolatban kérdezget embereket. Eléggé provokatív a mű, szóval aki híján van a humorérzéknek, az tartózkodjon tőle.
Abszolút egyet kell értenem azzal, hogy a világban sok a nyomorúságokkal küzdő ember.
Azonban nem feltétlen kell összekötni az elesettséget a hittel (avagy hiedelmekkel).
Freudnak és társainak abban igaza van, hogy az ember sokszor szeretné megnyújtani a gyermekkorát, a felelőtlen létet, a nehéz döntések megkerülését, és sokan - sajnos - így kapaszkodnak valamiféle vallásba. Ugyanakkor az emberek egy másik rétege éppen évek viaskodása utána, ezernyi szkeptikus kérdés és gondolat után jut el a hitre. A kettő közti különbséget ugye nem kell magyaráznom.
Az egy állandó érv (a Zeitgeist-ban is), hogy az egyház marketingje milyen nagy, és hogy minden az adakozásról, a pénzről szól. Voltaképpen itt megint az emberi tényező a gond: előbb vagy utóbb szinte mindenből pénzt akar az ember csinálni. Lehet, hogy a többség nem ezt a vonalat követi, de elég egy-két vezető, aki erre rákattan, és megvan a gond. A társadalomnak mindig volt egy arisztokratikus rétege, akik ilyen vagy olyan módon, de megtalálták az útját annak, hogyan lehet a többséget kihasználva meggazdagodni. És igen, az egyházban is sok jeles képviselője volt és van ennek a rétegnek. Csak a poén kedvéért: http://www.bidstrup.ru/content/0918.html
Azonban ne általánosítsunk. Maga Maher is sokszor hozza fel példaként, hogy Jézus nem egészen ilyen koncepcióval szólította meg az embereket. Sőt, ha belegondolunk, mit lépett Zákeus, a vámszedő, amikor hitre jutott, akkor egyenesen szembekerülünk a mai anyagias egyházképpel.
Apropó, a hit nem arról szól, hogy minden gyilkost ártatlannak nyilvánítunk. Sokkal inkább arról, hogy létezik irgalom, amely akár a gyilkosra is vonatkozhat, bizonyos kitételek mellett...
Azonban nem feltétlen kell összekötni az elesettséget a hittel (avagy hiedelmekkel).
Freudnak és társainak abban igaza van, hogy az ember sokszor szeretné megnyújtani a gyermekkorát, a felelőtlen létet, a nehéz döntések megkerülését, és sokan - sajnos - így kapaszkodnak valamiféle vallásba. Ugyanakkor az emberek egy másik rétege éppen évek viaskodása utána, ezernyi szkeptikus kérdés és gondolat után jut el a hitre. A kettő közti különbséget ugye nem kell magyaráznom.
Az egy állandó érv (a Zeitgeist-ban is), hogy az egyház marketingje milyen nagy, és hogy minden az adakozásról, a pénzről szól. Voltaképpen itt megint az emberi tényező a gond: előbb vagy utóbb szinte mindenből pénzt akar az ember csinálni. Lehet, hogy a többség nem ezt a vonalat követi, de elég egy-két vezető, aki erre rákattan, és megvan a gond. A társadalomnak mindig volt egy arisztokratikus rétege, akik ilyen vagy olyan módon, de megtalálták az útját annak, hogyan lehet a többséget kihasználva meggazdagodni. És igen, az egyházban is sok jeles képviselője volt és van ennek a rétegnek. Csak a poén kedvéért: http://www.bidstrup.ru/content/0918.html
Azonban ne általánosítsunk. Maga Maher is sokszor hozza fel példaként, hogy Jézus nem egészen ilyen koncepcióval szólította meg az embereket. Sőt, ha belegondolunk, mit lépett Zákeus, a vámszedő, amikor hitre jutott, akkor egyenesen szembekerülünk a mai anyagias egyházképpel.
Apropó, a hit nem arról szól, hogy minden gyilkost ártatlannak nyilvánítunk. Sokkal inkább arról, hogy létezik irgalom, amely akár a gyilkosra is vonatkozhat, bizonyos kitételek mellett...