Bill Maher amerikai showman ebben a filmben a vallással kapcsolatban kérdezget embereket. Eléggé provokatív a mű, szóval aki híján van a humorérzéknek, az tartózkodjon tőle.
Ez a helyzet most körülbelül olyan mintha 2 világtalan azon vitatkozna hogy milyen színű a pulóverük, magyarul a felháborodás annyira felesleges mint maga a film témája. A nyugat egyházainak már igen rég nincsen valós befolyása a lényeges eseményekre, a feudalizmus kora leáldozott, kezit csókolom, sőt az is csoda hogy még napjainkban is fenntudnak maradni ezek az intézmények, elvégre ahogy az itt is látszik van néhány über ateista keresztes lovag aki tűzzel vassal irtana mindent ami nem képes meghajolni a racionalitás szent akarata előtt. Én magam is többnyire egy racionalista ember vagyok, akit mélyen érdekel a tudomány és szeretnék hinni benne hogy egy napon a felvilágosult ember felnő önmagához és mindennél jobban tisztelem a tudás és a szabad értelem nagyságát, csak sajnos a hozzám hasonlóak között is gyakran sok az arrogáns ember, aki azt hiszi hogy joga van ítélkezni azok felett akik valamilyen okból a hitben keresnek menedéket ahogy mások a piában vagy a drogokban. Hogyha a 80 éves Mari néne már érzi a halál leheletét akkor miért ne reménykedjen abban hogy a gyötrelmes életében a halál csak egy kapu és egy napon újra találkozhat azokkal akik valaha fontosak voltak neki, mások legbelső álmain és vágyain gúnyolódni szerintem akkor sem túl emberséges, elvégre mind hiszünk valamilyen igazságban, csak máshol keressük, van aki a könyvtárban, van aki a kocsmában és van aki a templomban és ez így lesz míg világ ez a rohadt világ, akár tetszik akár nem. Tehát végezetül hogy a film alkotóinak szavával éljek "A régmúlt tündérmeséin" felesleges megrekedni vagy gúnyolódni, mert agymosás ma is van vallás és oltári szentség nélkül is, szóval aki fennakad az ilyen dolgokon ahelyett hogy inkább a jelen valódi problémáira koncentrálna, az sokkal inkább elvan maradva mint azok akik ezekben a "tündérmesékben" élik le a mindennapjaikat.