"Ugye tudja, hogy vastagabb borítékot illik adni az ilyen műtéteknél?"A mai izés téma a hálapénz. Írjátok meg, mit gondoltok róla, ti szoktatok-e fizetni (vagy elfogadni, esetleg követelni), stb. :)
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
"Ugye tudja, hogy vastagabb borítékot illik adni az ilyen műtéteknél?"A mai izés téma a hálapénz. Írjátok meg, mit gondoltok róla, ti szoktatok-e fizetni (vagy elfogadni, esetleg követelni), stb. :)
A vicc az, hogy nem 5-6, hanem 9 évet legalább, s ezután kapja meg a kezdő fizetését, amennyit 1 jobb helyen a takarítónő keres meg. Mindezt napi 15 óra munkáért + éjjeli és hétvégi ügyelések. A családjával időt egész életében alig fog tudni tölteni. S ez után a 9 év után van lehetősége szakképesítést szerezni, amelyből 1 komolyabb, az egymásra épülők akár 6 évet is jelenthetnek, mire az orvosból valódi szakember lesz. Ha mindent időben, folyamatosan csinált, eddigre már 35 éves, mikor mások már a cég felsőbb rétegében jó pénzeket keresnek.
(Nem a takarítónők munkáját becsmérlem, hanem az 1 olyan hihetetlen értékű tudás, amit az orvos megszerez, nem csak egyetemi, rezidens- és szakképesítési évei, hanem a későbbi, éves szinten kötelező továbbképzései során is, amivel jelentős, az orvostudomány fejlesztésére irányuló kutatásokat vihet végbe, illetve amiért külföldön sokszorosát megkeresheti. Ha idehaza ennyire sanyargatják, és még a betegtől kapott paraszolvenciából se tud megélni, hamar elfogynak a magyar orvosok, és gyengébb képesítésű, keleti bevándorlókra kell majd bíznunk az egészségünket.)
Purple (12)
Természetesen az adjon hálapénzt, akinek van miből, és aki hálás azért, hogy megmentik az életét.
A történet, amit szegény postoló megírt, tényleg elkeserítő, akárcsak az, mikor ráhúzzák az orvosokra, hogy egytől egyig pénzhajhászok. Az orvosok is emberek, így köztük is vannak ilyenek is, olyanok is. Van, akinek a szolgálat az első, vkit pedig nem érdekelnek a betegei, csak a saját jóléte és nyugalma. Bizonyára mindenkinek voltak lelkes, mindent beleadó és a munkájára mit sem adó, borzalmas tanárai is. A boltban is találkozott már mindenki kedves, segítőkész és az emberekkel 1 darab répaként bánó, undok eladónővel is. Sajnos nem minden ember fektet bele mindent a munkájába. Ez ugyebár 1 titkárnőnél nem probléma, aki legfeljebb másnapra halasztja a papírmunkát, de 1 orvosnál már annál nagyobb felelősség.
Vki már említette a borravalót. Bár meredek párhuzam, de mégis jó példa arra, hogy a társadalomban vannak olyan bevett szokások, amikkel már mindenki számol, és rendkívül kellemetlen kihúzni magunkat alóla. Így működik, el kell fogadni.
Aki rendesen dolgozik, megérdemli a hálapénzt - ha kevés van, keveset, de adjunk!