"Véleményem szerint a hálapénz mint olyan csak "opcionális lehetőség". Aki megteheti az adjon de aki nem (sajnos a többség) az emiatt ne érezze magát kellemetlenül."
Ez így is van. De ezt - bármilyen hihetetlen - az orvosok többsége is így gondolja. Általában a páciensek stresszelik magukat azon, hogy akár erejükön felül tejeljenek az orvosnak, mert azt várják, hogy cserébe kivételezni fog velük a többi beteggel szemben. Ez nem undorító hozzáállás...?
Amikor van egy-egy kirívó eset (mint pl. a postban szereplő), amit felkap a média, mert jót lehet rajta csámcsogni, akkor rögtön elkezd mindenki fröcsögni, hogy minden orvos egy számító szemétláda... Remélem, azzal mindenki tisztában van, hogy az, hogy a magyar közegészségügy még nem hever teljesen romokban, az ott dolgozók hivatástudatának köszönhető. Ne csak a negatív példákat lássátok meg! Az nincs benne a hírekben, hogy hány orvos dolgozik a magánélete, boldogulása feláldozásával, áll készenlétben a nap 24 órájában, hogy másoknak segítsen...
Nem értem ezt a kicsinyes irigységet sem az orvosok luxusautói iránt. Aki szeretne ugyanolyan BMW-t, annak figyelmébe ajánlom a Felsőoktatási felvételi tájékoztató "Semmelweis Egyetem" címszavát. Lehet jelentkezni, bárkinek szabad elvégezni a képzést, végigcsinálni a rezidens-időszakot, aztán praxist építeni, embereket gyógyítani, és akkor 20 év múlva neki is lehet ugyanolyan BMW-je. Hajrá! (Ja, hogy ez a része a dolognak már nem tetszik annyira...?)
Vállalkozó / politikus apuci pici fia / lánya ugyanolyan luxusautóval furikázik, meg házat tesznek a segge alá már 18 évesen, pedig lóf*szt nem csinál érte, ez bezzeg nem szúrja senki érzékeny szemét...
Nem azt mondom, hogy a rendszer jó, mert nem az. Nyilván az lenne az ideális, ha mindenki az elvégzett munkájának az értéke, összetettsége, szaktudás-igénye és felelősség-igénye szerint kapná az őt megillető fizetést. (Bár elképzelhető, hogy sokan sírnának a mostani hőbörgők közül, ha ez valóban megvalósulna...) Talán mégis az orvosok azok, akiknél a legkevésbé van összhangban a munkájuk bonyolultsága, felelősségteljessége és az érte adott hivatalos pénzügyi elismerés. (Természetesen végig a jó szakemberekről, munkájukat valóban elhivatottan és odaadással végző orvosokról beszélek, akik meg is érdemelnék ezt, nem a sarlatánokról.)
Ez így is van. De ezt - bármilyen hihetetlen - az orvosok többsége is így gondolja. Általában a páciensek stresszelik magukat azon, hogy akár erejükön felül tejeljenek az orvosnak, mert azt várják, hogy cserébe kivételezni fog velük a többi beteggel szemben. Ez nem undorító hozzáállás...?
Amikor van egy-egy kirívó eset (mint pl. a postban szereplő), amit felkap a média, mert jót lehet rajta csámcsogni, akkor rögtön elkezd mindenki fröcsögni, hogy minden orvos egy számító szemétláda... Remélem, azzal mindenki tisztában van, hogy az, hogy a magyar közegészségügy még nem hever teljesen romokban, az ott dolgozók hivatástudatának köszönhető. Ne csak a negatív példákat lássátok meg! Az nincs benne a hírekben, hogy hány orvos dolgozik a magánélete, boldogulása feláldozásával, áll készenlétben a nap 24 órájában, hogy másoknak segítsen...
Nem értem ezt a kicsinyes irigységet sem az orvosok luxusautói iránt. Aki szeretne ugyanolyan BMW-t, annak figyelmébe ajánlom a Felsőoktatási felvételi tájékoztató "Semmelweis Egyetem" címszavát. Lehet jelentkezni, bárkinek szabad elvégezni a képzést, végigcsinálni a rezidens-időszakot, aztán praxist építeni, embereket gyógyítani, és akkor 20 év múlva neki is lehet ugyanolyan BMW-je. Hajrá! (Ja, hogy ez a része a dolognak már nem tetszik annyira...?)
Vállalkozó / politikus apuci pici fia / lánya ugyanolyan luxusautóval furikázik, meg házat tesznek a segge alá már 18 évesen, pedig lóf*szt nem csinál érte, ez bezzeg nem szúrja senki érzékeny szemét...
Nem azt mondom, hogy a rendszer jó, mert nem az. Nyilván az lenne az ideális, ha mindenki az elvégzett munkájának az értéke, összetettsége, szaktudás-igénye és felelősség-igénye szerint kapná az őt megillető fizetést. (Bár elképzelhető, hogy sokan sírnának a mostani hőbörgők közül, ha ez valóban megvalósulna...) Talán mégis az orvosok azok, akiknél a legkevésbé van összhangban a munkájuk bonyolultsága, felelősségteljessége és az érte adott hivatalos pénzügyi elismerés. (Természetesen végig a jó szakemberekről, munkájukat valóban elhivatottan és odaadással végző orvosokról beszélek, akik meg is érdemelnék ezt, nem a sarlatánokról.)