(A St Helens ismerős, jártam ott pár évvel ezelőtt. Nagyon fárasztó volt...)
Edinburgh és Glasgow környékén nem látni ilyen bandákat. Habár ez utóbbiban többször láttam utcai rendőri akciót, de nem volt egyértelmű, hogy bevándorlók ellen, vagy hazai termés volt.
Londonban viszont borzasztó a helyzet. Egyes városrészekben óvakodni kell attól, hogy ránézz valakire, mert akár rossz néven is veheti, s ott van az utad vége. Érdekes, hogy pl. a szelídnek hitt indiaiak megnyirre megcáfolják jóhírüket...
Utolsó bekezdéseddel nagyon nem értek egyet.
A Kádár-korszak kötelező munkaviszonyának megszűnte után Magyarországon a cigányság elkezdett zülleni. Egy részük addig is csak kényszerből dolgozott, de a 90-es évek elején elkezdődött szabad rablás megszüntette a lehetséges munkahelyeket, elsősorban az építőiparban.
Ettől kezdve az sem kapott munkát közülük, aki akart volna dolgozni.
A gazember politikusok pedig a zsebük megtömésével voltak elfoglalva - nem 98-tól, hanem 89-től - és úgy gondolták, hogy majd segíllyel megoldják a problémát.
Emiatt tartunk most itt, a cigányság négyötöde meg van győződve arról, hogy nekünk kell eltartani őket. Illetve nem csak hogy kell, hanem kötelességünk.
Ebben segít nekik pár díszpinty, Kolompár, vagy Horvátáládár, meg hasonló fazon. De a Kállai nevű Ombuc úrnak is, ahogy az egyik cigányasszony mondta, sokkal inkább Vácon lenne a helye, rácsok mögött.
A tragikus az, hogy felnőtt egy generáció, amely nem tud, és nem is akkar dolgozni. Ehelyett el fogja venni tőlünk, amire úgymond szüksége van. Polgárháború lehet belőle...
Nem vagyok okos ember, de úgy gondolom, hogyha nem oldódik meg a cigányok tanulása, és munkához juttatása, véres jövőnek nézünk elébe.
Német rendőri intézkedés.
(A St Helens ismerős, jártam ott pár évvel ezelőtt. Nagyon fárasztó volt...)
Edinburgh és Glasgow környékén nem látni ilyen bandákat. Habár ez utóbbiban többször láttam utcai rendőri akciót, de nem volt egyértelmű, hogy bevándorlók ellen, vagy hazai termés volt.
Londonban viszont borzasztó a helyzet. Egyes városrészekben óvakodni kell attól, hogy ránézz valakire, mert akár rossz néven is veheti, s ott van az utad vége. Érdekes, hogy pl. a szelídnek hitt indiaiak megnyirre megcáfolják jóhírüket...
Utolsó bekezdéseddel nagyon nem értek egyet.
A Kádár-korszak kötelező munkaviszonyának megszűnte után Magyarországon a cigányság elkezdett zülleni. Egy részük addig is csak kényszerből dolgozott, de a 90-es évek elején elkezdődött szabad rablás megszüntette a lehetséges munkahelyeket, elsősorban az építőiparban.
Ettől kezdve az sem kapott munkát közülük, aki akart volna dolgozni.
A gazember politikusok pedig a zsebük megtömésével voltak elfoglalva - nem 98-tól, hanem 89-től - és úgy gondolták, hogy majd segíllyel megoldják a problémát.
Emiatt tartunk most itt, a cigányság négyötöde meg van győződve arról, hogy nekünk kell eltartani őket. Illetve nem csak hogy kell, hanem kötelességünk.
Ebben segít nekik pár díszpinty, Kolompár, vagy Horvátáládár, meg hasonló fazon. De a Kállai nevű Ombuc úrnak is, ahogy az egyik cigányasszony mondta, sokkal inkább Vácon lenne a helye, rácsok mögött.
A tragikus az, hogy felnőtt egy generáció, amely nem tud, és nem is akkar dolgozni. Ehelyett el fogja venni tőlünk, amire úgymond szüksége van. Polgárháború lehet belőle...
Nem vagyok okos ember, de úgy gondolom, hogyha nem oldódik meg a cigányok tanulása, és munkához juttatása, véres jövőnek nézünk elébe.
Bár ne legyen igazam...!