Aki kutyát tart és foglakozik vele, az szociálisan érzékenyebb... sokkal több empátia van benne... Ennek gyakorlati okai vannak, mivel egy sokkal szűkebb kommunikációs eszköztárral kell megoldania a kapcsolattartást a kutyájával, és ha igénye van rá, hogy megértse a másik fél kommunikációját, akkor ez kialakul... ugyanez az empátia fog megjelenni az emberi kapcsoltaiban... stílszerűen : kutyából nem lesz szalonna... Ennek okán, a környezetében elő társai megfigyelhetően értékesebbnek fogják ítélni, mint akiben ez az alapvető odafigyelés nem alakul ki... Ezzel persze nem azt mondom, hogy ennek ez az egyetlen módja, hiszen a szocializáció alapvetően erről szól, viszont ezen tapasztalatok birtokában sokkal hatékonyabb, mint nélküle...
Az önbecsapós emberek pedig mentálisan kihívásokkal küszködnek, és nem érdemes a témába belekeverni őket... ;)
Az önbecsapós emberek pedig mentálisan kihívásokkal küszködnek, és nem érdemes a témába belekeverni őket... ;)