Huhh, rengeteget tudnék erről írni, de leszoktam már a hosszú kommentekről. :) (De veled lehet értelmesen beszélni, szóval belekezdhetünk.)
Az a baj a filozofikus társadalomszerkezeti elképzelésekkel (anarchia, kommunizmus, demokrácia és társaik), hogy elvben mind nagyon szép, csak megvalósíthatatlan, mert nem az emberek valós természetét veszik figyelembe, hanem egy ideált, amilyennek "kéne" lenniük, illetve ahogy csak kis csoportban viselkednek, ahol mindenki ismer mindenkit... Másik problémájuk szerintem, hogy túluniformizálják a problémákat, és közel egyféle megoldást akarnak mindenre alkalmazni néhány általános, felszínes irányelv szerint. Ez ugyan egyszerűbb, de nem túl hatékony módszer...látszik is...
A törvényi szabályozás nem mindig éri el a célját, ez már számtalanszor bebizonyosodott. A többségi akarat, érdek csak akkor érvényesül, ha annál nagyobb lobbierejű érdekeknek, társadalmi, de főleg gazdasági egységeknek ez nem áll az útjában. Ráadásul a betartatásuk is nehézkes, mert a rendszer túl nagy, átláthatatlan, igazából kezelhetetlen, túl sok szintje van, így óhatatlanul vannak benne "szivárgó" részek, kiskapuk, és az elvek ellenére nem mindenkire egyformán érvényesek a játékszabályok.
A társadalmi és a gazdasági berendezkedés szorosan összekapcsolódik, egymásra épül, márpedig a gazdasági a folyamatos profittermelésről, extenzív vagy intenzív növekedésről szól (nem kell ecsetelni, hogy ez mennyire életképes véges mennyiségű nyersanyagforrás, hely, stb. mellett...), márpedig ha összeomlik, akkor a társadalmi is ezt fogja tenni, mert odalesz az emberek gazdasági növekedésre alapozott, megszokott kis élete, életpálya kilátása.
A kettőt tehát csak együtt lehet megváltoztatni, ezért nehéz. Ráadásul a rendszer komplexitása, tehetetlensége miatt a legkisebb változás is nagyon lassan megy végbe, és az emberek (számukra) drasztikus szemléletmódbeli változását is igényli. Kis változásokkal viszont ugyanazt a szart formázgatjuk csak...
Nem mondom, hogy én meg tudom váltani a világot. Nyilván nekem is van egy elképzelésem róla, hogy mit "kéne" csinálni, csak azt elég vonalas, az élet minden területére kiterjedő változtatásokkal lehetne csak megvalósítani, tehát valószínűleg nem fog összejönni. Alapjában véve úgy gondolom, hogy felül kéne bírálni az egész koncepciót, ami mentén a társadalmi ÉS gazdasági rendszerünket felépítjük, mert ahogy most működik, az nem veszi figyelembe sem a lehetőségeinket, sem a korlátainkat, sem pedig az emberek valós biológiai tulajdonságait, igényeit. Én úgy érzem, hogy a rendszer túlnőtt a "felhasználón", és mostmár nem az a "célja", hogy az emberek életét megszervezze, segítse, hanem a saját növekedése, fejlődése, ami igazából NEM célja a tagoknak (ez persze az "alapszabályok" természetéből és a rendszert működtető tagok hatalmas létszámából adódik (gyk már nincs élő ember, szervezet, aki felügyelni tudja a "fejlődését", max. tanulmányozhatjuk).
Szét kell darabolni és teljesen új alapokon újraszervezni. Szikét kérek. :)
Az a baj a filozofikus társadalomszerkezeti elképzelésekkel (anarchia, kommunizmus, demokrácia és társaik), hogy elvben mind nagyon szép, csak megvalósíthatatlan, mert nem az emberek valós természetét veszik figyelembe, hanem egy ideált, amilyennek "kéne" lenniük, illetve ahogy csak kis csoportban viselkednek, ahol mindenki ismer mindenkit... Másik problémájuk szerintem, hogy túluniformizálják a problémákat, és közel egyféle megoldást akarnak mindenre alkalmazni néhány általános, felszínes irányelv szerint. Ez ugyan egyszerűbb, de nem túl hatékony módszer...látszik is...
A törvényi szabályozás nem mindig éri el a célját, ez már számtalanszor bebizonyosodott. A többségi akarat, érdek csak akkor érvényesül, ha annál nagyobb lobbierejű érdekeknek, társadalmi, de főleg gazdasági egységeknek ez nem áll az útjában. Ráadásul a betartatásuk is nehézkes, mert a rendszer túl nagy, átláthatatlan, igazából kezelhetetlen, túl sok szintje van, így óhatatlanul vannak benne "szivárgó" részek, kiskapuk, és az elvek ellenére nem mindenkire egyformán érvényesek a játékszabályok.
A társadalmi és a gazdasági berendezkedés szorosan összekapcsolódik, egymásra épül, márpedig a gazdasági a folyamatos profittermelésről, extenzív vagy intenzív növekedésről szól (nem kell ecsetelni, hogy ez mennyire életképes véges mennyiségű nyersanyagforrás, hely, stb. mellett...), márpedig ha összeomlik, akkor a társadalmi is ezt fogja tenni, mert odalesz az emberek gazdasági növekedésre alapozott, megszokott kis élete, életpálya kilátása.
A kettőt tehát csak együtt lehet megváltoztatni, ezért nehéz. Ráadásul a rendszer komplexitása, tehetetlensége miatt a legkisebb változás is nagyon lassan megy végbe, és az emberek (számukra) drasztikus szemléletmódbeli változását is igényli. Kis változásokkal viszont ugyanazt a szart formázgatjuk csak...
Nem mondom, hogy én meg tudom váltani a világot. Nyilván nekem is van egy elképzelésem róla, hogy mit "kéne" csinálni, csak azt elég vonalas, az élet minden területére kiterjedő változtatásokkal lehetne csak megvalósítani, tehát valószínűleg nem fog összejönni. Alapjában véve úgy gondolom, hogy felül kéne bírálni az egész koncepciót, ami mentén a társadalmi ÉS gazdasági rendszerünket felépítjük, mert ahogy most működik, az nem veszi figyelembe sem a lehetőségeinket, sem a korlátainkat, sem pedig az emberek valós biológiai tulajdonságait, igényeit. Én úgy érzem, hogy a rendszer túlnőtt a "felhasználón", és mostmár nem az a "célja", hogy az emberek életét megszervezze, segítse, hanem a saját növekedése, fejlődése, ami igazából NEM célja a tagoknak (ez persze az "alapszabályok" természetéből és a rendszert működtető tagok hatalmas létszámából adódik (gyk már nincs élő ember, szervezet, aki felügyelni tudja a "fejlődését", max. tanulmányozhatjuk).
Szét kell darabolni és teljesen új alapokon újraszervezni. Szikét kérek. :)