"Hol húzod meg a határt az egyén számára minimálisan szükséges- és a maximálisan elérhető/biztosítható javak között? Az "ideális világban" ki dönti el ugyanezt?"
Én. :D (Csak vicc volt.) Azt ne higgyük már, hogy most mi döntünk erről...
"A vázolt társadalommal kapcsolatban… az említett kisebb önfenntartó csoportokon (:= törzs) belül megengedettek a különféle gazdasági interakciók (pl. kereskedelem)? És a csoportok között? Érdekelne továbbá, hogy hogyan lehet megvalósítani, hogy a törzs tagja a csoporton belül maradjanak?"
Ezen én is gondolkoztam, természetesen ezek nem kibuc-jellegű, zárt csoportok lennének, én alapvetően úgy képzelem el, hogy a születő gyerekeknek nyilván lenne egy adott alap csoportja, amiben felnőnek, és egy bizonyos kor után lehetne dönteni, hogy melyik csoporthoz szeretne csatlakozni. Az új tag befogadásáról pedig a csoport tagjai közösen döntenének. A létszám maximalizált lenne, hiszen enélkül ugyanaz jönne létre mint most (ezzel tul.képp törvényekkel teszed bele a rendszerbe azokat a hatásokat, amik a természetes környezetben is működnek), tehát a csoport tagjainak el kell döntenie, hogy ha új tagot akarnak, akkor melyik régitől váljanak meg, és ez "megéri -e" nekik. Ezzel azok az emberek, akik nem képesek egyik csoporttal sem együttműködni, végül egy csoportban kötnének ki, és egymást "boldogítanák".
A központi szerv abban különbözik Állam Bácsitól, hogy ez igazából egy közös fórum lenne, nem képviselők irányítják, meg döntik el, hogy mi legyen, hanem valóban a közösség minden tagja közösen (nem tudom, ezt minek hívják - a képviseleti demokrácia szerintem nem működik jól). Tehát ha a többségnek nem kell az utcai világítás, akkor nem lesz utcai világítás, és kész. Természetesen a tagok megbeszélhetik egymás közt az érveket és ellenérveket egy-egy döntéssel kapcsolatban. Ez azt is magával vonzza, hogy akinek fontos, hogy egy ügyben bizonyos döntés szülessen, az foglalkozzon is a kérdéssel, szedje össze az érveket az igaza mellett. És a döntést nem 100 lépcsős rendszeren keresztül hozzák meg. Magyarán regionális kérdésekben gyors, regionális döntések születnének olyanok részéről, akik valóban érintettek a kérdésben, és akiknek finanszírozniuk kell a dolgot. Másrészt abban különbözik, hogy ez valóban csak a közös, nagyobb területet érintő kérdéseket kezelné, tehát a legtöbb probléma helyi szinten oldódna meg, nem egy nehézkes, félvak bürokratikus monstrumon keresztül.
Én. :D (Csak vicc volt.) Azt ne higgyük már, hogy most mi döntünk erről...
"A vázolt társadalommal kapcsolatban… az említett kisebb önfenntartó csoportokon (:= törzs) belül megengedettek a különféle gazdasági interakciók (pl. kereskedelem)? És a csoportok között? Érdekelne továbbá, hogy hogyan lehet megvalósítani, hogy a törzs tagja a csoporton belül maradjanak?"
Ezen én is gondolkoztam, természetesen ezek nem kibuc-jellegű, zárt csoportok lennének, én alapvetően úgy képzelem el, hogy a születő gyerekeknek nyilván lenne egy adott alap csoportja, amiben felnőnek, és egy bizonyos kor után lehetne dönteni, hogy melyik csoporthoz szeretne csatlakozni. Az új tag befogadásáról pedig a csoport tagjai közösen döntenének. A létszám maximalizált lenne, hiszen enélkül ugyanaz jönne létre mint most (ezzel tul.képp törvényekkel teszed bele a rendszerbe azokat a hatásokat, amik a természetes környezetben is működnek), tehát a csoport tagjainak el kell döntenie, hogy ha új tagot akarnak, akkor melyik régitől váljanak meg, és ez "megéri -e" nekik. Ezzel azok az emberek, akik nem képesek egyik csoporttal sem együttműködni, végül egy csoportban kötnének ki, és egymást "boldogítanák".
A központi szerv abban különbözik Állam Bácsitól, hogy ez igazából egy közös fórum lenne, nem képviselők irányítják, meg döntik el, hogy mi legyen, hanem valóban a közösség minden tagja közösen (nem tudom, ezt minek hívják - a képviseleti demokrácia szerintem nem működik jól). Tehát ha a többségnek nem kell az utcai világítás, akkor nem lesz utcai világítás, és kész. Természetesen a tagok megbeszélhetik egymás közt az érveket és ellenérveket egy-egy döntéssel kapcsolatban. Ez azt is magával vonzza, hogy akinek fontos, hogy egy ügyben bizonyos döntés szülessen, az foglalkozzon is a kérdéssel, szedje össze az érveket az igaza mellett. És a döntést nem 100 lépcsős rendszeren keresztül hozzák meg. Magyarán regionális kérdésekben gyors, regionális döntések születnének olyanok részéről, akik valóban érintettek a kérdésben, és akiknek finanszírozniuk kell a dolgot. Másrészt abban különbözik, hogy ez valóban csak a közös, nagyobb területet érintő kérdéseket kezelné, tehát a legtöbb probléma helyi szinten oldódna meg, nem egy nehézkes, félvak bürokratikus monstrumon keresztül.