Igen, alapvetően az anya hibáztatható. Illetve én nem így fogalmaznék, mert szerintem azért 30-40 évesen már a fiú is ugyanannyira hibás a kialakult helyzet miatt, mert ennyi idősen bőven tehetett volna ellene (és kellet is volna tennie...), de az anya az, akinek a viselkedése (érzelmi zsarolás, visszaélés a fia szeretetével) egyértelműen elítélendő.
Egészséges emberben legkésőbb kamaszkorban kialakul a vágy az önálló életre, szabad döntéshozatalra, törekszik fokozatosan függetleníteni magát a szülői meghatározottságtól, korlátoktól, még ha ez azzal is jár, hogy magának kell gondoskodnia magáról, saját döntéseket kell hoznia, amiknek vállalnia kell a következményeit is úgy, hogy nincs szülői védőernyő felette, ráadásul egy idő után neki kell ilyen ernyőt szolgáltatnia másoknak. Ezt a folyamatot felnőtté válásnak hívják...(ami nem egyenlő csupán a reproduktív szervek kifejlődésével...). A filmben szereplő ember a kora és biológiai státusza ellenére nem egy felnőtt férfi, hanem egy kisfiú.
"És igen,bizonyos esetekben a fiú is hibáztatható,hiszen kényelmes a zoknit csak a szoba közepére ledobni,az időre megcsinált kedvenc kaját befalni,feltett lábakkal nézni,ahogy a mami takarít.:)Lássuk be,ezt bizonyos anyákon kívűl nem sok nő tűri el."
Igen, pontosan erről van szó. :) Sok esetben nekem is az az érzésem, hogy "szegény" fiúkáknak igazából nagyon is kényelmes ez a felállás, hogy még dönteniük sem maguknak kell a saját problémáikkal, életükkel kapcsolatban (a kiszolgálásról nem is beszélve)... Érdekes az is, hogy ez a probléma általában fiúkat érint...
"A legtöbben nem látnak bennük mást, mint egy "izompacát"."
Sajnos azért, mert az esetek többségében csak azok is... :(
Nekem a body builderekről az agyonplasztikázott plázacicák jutnak eszembe. Mindkét embertípus a külsejének drasztikus változtatásával próbál valami számára fontos skálán mért "értéket" vinni az amúgy üres életébe... Ha ilyet látok, bennem mindig megfogalmazódik az a kérdés, hogy miért így? Nem lehet, hogy azért, mert máshogy nem tud...? (Arról ne is beszéljünk, hogy aztán 40 évesen emberi roncsok lesznek.)
Egészséges emberben legkésőbb kamaszkorban kialakul a vágy az önálló életre, szabad döntéshozatalra, törekszik fokozatosan függetleníteni magát a szülői meghatározottságtól, korlátoktól, még ha ez azzal is jár, hogy magának kell gondoskodnia magáról, saját döntéseket kell hoznia, amiknek vállalnia kell a következményeit is úgy, hogy nincs szülői védőernyő felette, ráadásul egy idő után neki kell ilyen ernyőt szolgáltatnia másoknak. Ezt a folyamatot felnőtté válásnak hívják...(ami nem egyenlő csupán a reproduktív szervek kifejlődésével...). A filmben szereplő ember a kora és biológiai státusza ellenére nem egy felnőtt férfi, hanem egy kisfiú.
"És igen,bizonyos esetekben a fiú is hibáztatható,hiszen kényelmes a zoknit csak a szoba közepére ledobni,az időre megcsinált kedvenc kaját befalni,feltett lábakkal nézni,ahogy a mami takarít.:)Lássuk be,ezt bizonyos anyákon kívűl nem sok nő tűri el."
Igen, pontosan erről van szó. :) Sok esetben nekem is az az érzésem, hogy "szegény" fiúkáknak igazából nagyon is kényelmes ez a felállás, hogy még dönteniük sem maguknak kell a saját problémáikkal, életükkel kapcsolatban (a kiszolgálásról nem is beszélve)... Érdekes az is, hogy ez a probléma általában fiúkat érint...
"A legtöbben nem látnak bennük mást, mint egy "izompacát"."
Sajnos azért, mert az esetek többségében csak azok is... :(
Nekem a body builderekről az agyonplasztikázott plázacicák jutnak eszembe. Mindkét embertípus a külsejének drasztikus változtatásával próbál valami számára fontos skálán mért "értéket" vinni az amúgy üres életébe... Ha ilyet látok, bennem mindig megfogalmazódik az a kérdés, hogy miért így? Nem lehet, hogy azért, mert máshogy nem tud...? (Arról ne is beszéljünk, hogy aztán 40 évesen emberi roncsok lesznek.)