Sajnos vélemény hiányában a vita konvergenciája nem biztosított, de a kérdéseidre válaszolok :)
A segélyezési rendszer átalakítása mellett pont az általad is leírtak miatt tartom fontosnak, hogy egyidejűleg szigorú törvények szülessenek: a megnövekedett társadalmi feszültséget bizony kezelni kell tudni akár kemény kézzel is. Ne legyen rá szükség, de ha úgy fordul a kocka, legyen hova nyúlni.
A (mindenkori) kormánynak úgy vélem, érdemes jelentős erőforrásokat csoportosítania a bűnüldözés és igazságszolgáltatás irányába, mely költségvetési tételt enyhít, ha pont a segélyezésből vonja el. Ha akarom, felfogható mindez úgy, mint egy beruházás: a jelenben több pénzt áldozok arra, hogy kemény büntetésben részesüljenek azok, akik nem tisztességes polgárként viselkednek ("elrettentem a helytelentől"), ugyanakkor (hogy a rendszer kínáljon alternatívát) támogatom, ha valaki társadalmi mércével mérve pozitív fejlődést mutat (elmegy szakmát tanulni pl.). Hosszútávon a jelenleg segélyből élők a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak, az államháztartás számára (több) adót fizetnek be, csökkennek a társadalmi feszültségek, növekszik a GDP, és mindenki örül. A kulcs nálam tehát a szigor ÉS az oktatás.
A bankkártyatípusú rendszer működhet úgy, hogy speciális bankkártyákon lévő összeget csak bizonyos vonalkódú termékeire lehet beváltani. Ez tényleg nem bonyolult, pláne nem drága technológia.
Ha naponta fix összeget kapsz, nem tudod előre elkölteni, ez a "nagy ötlet". Manapság amennyire tudom legtöbbször az jelent óriási gondot, hogy hónap elején megjön a rengeteg pénz, és egy héttel később nincs belőle semmi ("jobb esetben" is max. spoiler kerül a Ladára...) Hónap végén pedig már kénytelen a betevőre valót akár ellopni, ha kell. Lehet, hogy pár napig a boltban beváltott kenyeret el tudnád cserélni (valamilyen - a sör/kenyér árarányánál nyilván rosszabb - "árfolyamon") sörre, viszont éhen maradsz. Minél tovább csereberélsz - értelemszerűen rossz "árfolyamon" - annál tovább leszel éhes :)
A segélyezési rendszer átalakítása mellett pont az általad is leírtak miatt tartom fontosnak, hogy egyidejűleg szigorú törvények szülessenek: a megnövekedett társadalmi feszültséget bizony kezelni kell tudni akár kemény kézzel is. Ne legyen rá szükség, de ha úgy fordul a kocka, legyen hova nyúlni.
A (mindenkori) kormánynak úgy vélem, érdemes jelentős erőforrásokat csoportosítania a bűnüldözés és igazságszolgáltatás irányába, mely költségvetési tételt enyhít, ha pont a segélyezésből vonja el. Ha akarom, felfogható mindez úgy, mint egy beruházás: a jelenben több pénzt áldozok arra, hogy kemény büntetésben részesüljenek azok, akik nem tisztességes polgárként viselkednek ("elrettentem a helytelentől"), ugyanakkor (hogy a rendszer kínáljon alternatívát) támogatom, ha valaki társadalmi mércével mérve pozitív fejlődést mutat (elmegy szakmát tanulni pl.). Hosszútávon a jelenleg segélyből élők a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak, az államháztartás számára (több) adót fizetnek be, csökkennek a társadalmi feszültségek, növekszik a GDP, és mindenki örül. A kulcs nálam tehát a szigor ÉS az oktatás.
A bankkártyatípusú rendszer működhet úgy, hogy speciális bankkártyákon lévő összeget csak bizonyos vonalkódú termékeire lehet beváltani. Ez tényleg nem bonyolult, pláne nem drága technológia.
Ha naponta fix összeget kapsz, nem tudod előre elkölteni, ez a "nagy ötlet". Manapság amennyire tudom legtöbbször az jelent óriási gondot, hogy hónap elején megjön a rengeteg pénz, és egy héttel később nincs belőle semmi ("jobb esetben" is max. spoiler kerül a Ladára...) Hónap végén pedig már kénytelen a betevőre valót akár ellopni, ha kell. Lehet, hogy pár napig a boltban beváltott kenyeret el tudnád cserélni (valamilyen - a sör/kenyér árarányánál nyilván rosszabb - "árfolyamon") sörre, viszont éhen maradsz. Minél tovább csereberélsz - értelemszerűen rossz "árfolyamon" - annál tovább leszel éhes :)