Igazából rohadtul szeretném, ha nem lenne igazam. Rohadtul szeretném azt hinni, hogy van valami értelme, célja ennek az egésznek. Nem megy. :( Győzzetek meg! (Légy szi!)
Egyszer valahol már kifejtettem, hogy szerintem értelmetlen az a kérdés, hogy van -e az életnek értelme. Nincs. Csak az egyén számára van értelme a saját létezésének.
Mi is csak az anyag egy megjelenési formája vagyunk, ami azért jöhetett létre, mert erre lehetőséget adtak a fiziko-kémiai törvényszerűségek (és a megfelelő környezetben a nagy számok törvénye alapján létrejött ez a "lehetőség" is), csak egy bizonyos komplexitáson túl a szerveződési formákat már (önkényesen !) elkülönítjük a kevésbé komplexektől, és élőnek nevezzük őket. De ettől még nem vagyunk többek, mint egy érdekes szimmetriájú, múló kristálymódosulat egy amorf kőzet kialakulása közben...(és kb. ugyanannyi értelme van a létezésünknek az univerzum egészét tekintve). Épp ezért van halálfélelmem, mert pontosan tudom, mi van a halál után. Semmi. Megszűnik a kristály, átalakulnak az atomjai másba...ennyi. De az már nem "ő" lesz.
Nem hiszek a lélekben, nem hiszek semmilyen természetfeletti dologban. Minden jelenséget meg tudok magyarázni logikus, egzakt okokkal, vagy ha nem, tudok rá a világképembe illő elméletet gyártani, amit magam is folyamatosan, kíméletlenül tesztelek, és ha rossz, eldobom, vagy módosítom. Senki nem tudott még olyan érvet felhozni, ami alapjaiban ingatta volna meg a szemléletmódomat. Akkor miért is kéne elvetnem azt? Azért, mert nem tetszik? Azért, mert ijesztő? Ezek nem érvek. Senki nem mondta, hogy az igazság kellemes és megnyugtató...miért is kéne annak lennie? :(
Evvan.
(Illetve volt egy dolog, amit egy BME-s proftól tudtam meg, és eléggé paradigmaváltás-közeli állapotba kerültem tőle, de egyenlőre jegelem, mert úgy érzem, még nem tudok hozzá eleget, hogy rendesen tudjam mérlegelni.)
FAITHALITY!!! :D
Egyszer valahol már kifejtettem, hogy szerintem értelmetlen az a kérdés, hogy van -e az életnek értelme. Nincs. Csak az egyén számára van értelme a saját létezésének.
Mi is csak az anyag egy megjelenési formája vagyunk, ami azért jöhetett létre, mert erre lehetőséget adtak a fiziko-kémiai törvényszerűségek (és a megfelelő környezetben a nagy számok törvénye alapján létrejött ez a "lehetőség" is), csak egy bizonyos komplexitáson túl a szerveződési formákat már (önkényesen !) elkülönítjük a kevésbé komplexektől, és élőnek nevezzük őket. De ettől még nem vagyunk többek, mint egy érdekes szimmetriájú, múló kristálymódosulat egy amorf kőzet kialakulása közben...(és kb. ugyanannyi értelme van a létezésünknek az univerzum egészét tekintve). Épp ezért van halálfélelmem, mert pontosan tudom, mi van a halál után. Semmi. Megszűnik a kristály, átalakulnak az atomjai másba...ennyi. De az már nem "ő" lesz.
Nem hiszek a lélekben, nem hiszek semmilyen természetfeletti dologban. Minden jelenséget meg tudok magyarázni logikus, egzakt okokkal, vagy ha nem, tudok rá a világképembe illő elméletet gyártani, amit magam is folyamatosan, kíméletlenül tesztelek, és ha rossz, eldobom, vagy módosítom. Senki nem tudott még olyan érvet felhozni, ami alapjaiban ingatta volna meg a szemléletmódomat. Akkor miért is kéne elvetnem azt? Azért, mert nem tetszik? Azért, mert ijesztő? Ezek nem érvek. Senki nem mondta, hogy az igazság kellemes és megnyugtató...miért is kéne annak lennie? :(
Evvan.
(Illetve volt egy dolog, amit egy BME-s proftól tudtam meg, és eléggé paradigmaváltás-közeli állapotba kerültem tőle, de egyenlőre jegelem, mert úgy érzem, még nem tudok hozzá eleget, hogy rendesen tudjam mérlegelni.)