Azt írod, kurva kicsi az esélye. Ezzel egyet is értek, de azt mondom, hogy az univerzum meg kibaszottul nagy, és kurva régóta létezik, így elég sok lehetőséget biztosít arra, hogy a kis esélyű dolgok is megvalósulhassanak...ez csak idő és tér (környezeti lehetőség) kérdése...márpedig az van épp elég az univerzumban... Végtelen hosszú idő alatt, megfelelő környezeti adottságok mellett MINDEN megvalósulhat, aminek van egy ici-pici reális esélye...ettől még a létezése nem lesz természetfeletti csoda...
Nem tehetek róla, hogy nem pozitív hangvételű a világnézetem. Nem tudok hazudni magamnak (és másnak sem akarok), hogy de ez nem így van, ha egyszer így gondolom. Nekem sem kellemes ezt átlátni, de mint írtam, a világ nem annak mentén rendeződik, hogy számunkra mi a kellemes és megnyugtató... :/
"Azok tudhatnak magukénak efféle TUDATLANSÁGBÓL és alapvető megfigyelésekre képtelen hozzáállásból fakadó világnézetet."
Olvasd el, amit kottának válaszoltam az ateisták és teisták megközelítésének különbségéről.
"Gratula, hogy sikerült annyi részre felosztanod a világot ami már csak segédeszközökkel látszik, miközben elvesztetted - pardon, elfelejtetted - annak az egészével való kapcsolatod."
Pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi a kapcsolatom az egészével, amire épp a részekre szedés világít rá. Ebből látod, hogy az egész nem egyenlő a részek összegével, de a magasabb szerveződési szint ettől még nem lesz természetfeletti dolog, csupán a lehetőségek eggyel nagyobb dimenziójában mozog. Épp ebből fakad a világnézetem.
"azt amit mások megtapasztalnak, de nem illik a világnézetedbe"
Nem vetem el, amit mások tapasztalnak. Csak másként magyarázom, mint ahogy adott esetben ők az intuícióik alapján tennék. Ha jobban meg tudnák magyarázni nálam, annak én örülnék a legjobban, és beépíteném a világnézetembe. A saját elképzeléseimet is folyamatosan, kíméletlenül tesztelem, nem ragaszkodom egy elvhez csak azért, mert én találtam ki, nincsenek fixa ideáim. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy minden elméletet, új eszmét hajlandó vagyok átszűrni. De amit képviselek, az az, ami fennmaradt a rostán (amit igyekszem objektívre beállítani)...sajnálom, ha nem tetszik (nekem sem), de evvan.
Például a legutóbbi postodhoz: sok ember ebben azt láthatja (szerintem te is, bár ezt nem tudhatom biztosan, mert nagyon cselesen a saját elképzeléseidről keveset vagy hajlandó elárulni...), hogy lám, egy kutató maga is megtapasztalhatta a racionális hozzáállása ellenére, egy betegség hatására, hogy csak az agyunk alakítja ki azt az elhatárolódást a világ "energiaáramlása" és a bennünk élő "energialény" között, ami az individualitás érzetét kelti, és valójában mindannyian egy nagy, homogén egész különválaszthatatlan részei vagyunk. Csak azt nem veszik észre, hogy ez a történet NEM a világ működéséről szól, hanem az AGYUNK működéséről... (Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy megfelelő agyi területek ingerlésének hatására lebegésérzet, meg egy csomó egyéb érzés, érzet kialakítható, holott a valóságban ezek nem léteznek, nem történnek meg...)
Írtam kottának is, hogy a teisták és az atisták is pontosan ugyanannyira nem tudják, hogy mi az igazság, csak különböző következtetések alapján más eshetőséget tartanak valószínűbbnek. A különböző meggyőződés pedig ateistáknál inkább logikus következtetéseken, teistáknál inkább személyes intuíciókon alapul. Utóbbiak nem feltétlenül helytelenek, hiszen ezek is olyan agyi folyamatok termékei, amik azért alakultak ki, hogy a világ működését modellezni tudjuk, ami alapján adekvát választ tudunk adni a különböző élethelyzetekben.
Amiért én inkább nem ezeknek hiszek, annak pedig épp az az oka, hogy az intuíciók sokkal kevésbé tesztelhetők, kevésbé ellenőrizhető az igazságtartalmuk, és ami a legfontosabb: sokkal nagyobb mértékben befolyásolják őket olyan belső tényezők mint a hormonális, neurális állapot, sőt, az immunrendszer állapota, stb. és céljuk valójában NEM a világ működésének hű megértése, hanem annak olyan modellezése, ami az EGYÉN működését megkönnyíti. Viszont egy ilyen modellnek ahhoz, hogy működőképes legyen, elsősorban az egyénhez, az agy befogadóképességéhez kell alkalmazkodnia, nem feltétlenül kell helyesen leírnia a világ valós működését... Márpedig az, hogy célt, értelmet feltételezünk az egyéni létezés mögé, tipikusan ilyen dolog (megkönnyíti az életünket, túlélésünket, tehát adaptív, tehát fennmarad, de ettől még rohadtul nem biztos, hogy a tényleges valóságot írja le...inkább érzem "agyi önvédelmi mechanizmusnak", mert az igazság nehezen elviselhető). Ezért veszélyes intuíciók alapján levonni következtetéseket arról, hogy valójában hogyan működik a világ...
Nem tudom, így érthetőbb -e a hozzáállásom...
FAITHALITY!!! :D
Nem tehetek róla, hogy nem pozitív hangvételű a világnézetem. Nem tudok hazudni magamnak (és másnak sem akarok), hogy de ez nem így van, ha egyszer így gondolom. Nekem sem kellemes ezt átlátni, de mint írtam, a világ nem annak mentén rendeződik, hogy számunkra mi a kellemes és megnyugtató... :/
"Azok tudhatnak magukénak efféle TUDATLANSÁGBÓL és alapvető megfigyelésekre képtelen hozzáállásból fakadó világnézetet."
Olvasd el, amit kottának válaszoltam az ateisták és teisták megközelítésének különbségéről.
"Gratula, hogy sikerült annyi részre felosztanod a világot ami már csak segédeszközökkel látszik, miközben elvesztetted - pardon, elfelejtetted - annak az egészével való kapcsolatod."
Pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi a kapcsolatom az egészével, amire épp a részekre szedés világít rá. Ebből látod, hogy az egész nem egyenlő a részek összegével, de a magasabb szerveződési szint ettől még nem lesz természetfeletti dolog, csupán a lehetőségek eggyel nagyobb dimenziójában mozog. Épp ebből fakad a világnézetem.
"azt amit mások megtapasztalnak, de nem illik a világnézetedbe"
Nem vetem el, amit mások tapasztalnak. Csak másként magyarázom, mint ahogy adott esetben ők az intuícióik alapján tennék. Ha jobban meg tudnák magyarázni nálam, annak én örülnék a legjobban, és beépíteném a világnézetembe. A saját elképzeléseimet is folyamatosan, kíméletlenül tesztelem, nem ragaszkodom egy elvhez csak azért, mert én találtam ki, nincsenek fixa ideáim. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy minden elméletet, új eszmét hajlandó vagyok átszűrni. De amit képviselek, az az, ami fennmaradt a rostán (amit igyekszem objektívre beállítani)...sajnálom, ha nem tetszik (nekem sem), de evvan.
Például a legutóbbi postodhoz: sok ember ebben azt láthatja (szerintem te is, bár ezt nem tudhatom biztosan, mert nagyon cselesen a saját elképzeléseidről keveset vagy hajlandó elárulni...), hogy lám, egy kutató maga is megtapasztalhatta a racionális hozzáállása ellenére, egy betegség hatására, hogy csak az agyunk alakítja ki azt az elhatárolódást a világ "energiaáramlása" és a bennünk élő "energialény" között, ami az individualitás érzetét kelti, és valójában mindannyian egy nagy, homogén egész különválaszthatatlan részei vagyunk. Csak azt nem veszik észre, hogy ez a történet NEM a világ működéséről szól, hanem az AGYUNK működéséről... (Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy megfelelő agyi területek ingerlésének hatására lebegésérzet, meg egy csomó egyéb érzés, érzet kialakítható, holott a valóságban ezek nem léteznek, nem történnek meg...)
Írtam kottának is, hogy a teisták és az atisták is pontosan ugyanannyira nem tudják, hogy mi az igazság, csak különböző következtetések alapján más eshetőséget tartanak valószínűbbnek. A különböző meggyőződés pedig ateistáknál inkább logikus következtetéseken, teistáknál inkább személyes intuíciókon alapul. Utóbbiak nem feltétlenül helytelenek, hiszen ezek is olyan agyi folyamatok termékei, amik azért alakultak ki, hogy a világ működését modellezni tudjuk, ami alapján adekvát választ tudunk adni a különböző élethelyzetekben.
Amiért én inkább nem ezeknek hiszek, annak pedig épp az az oka, hogy az intuíciók sokkal kevésbé tesztelhetők, kevésbé ellenőrizhető az igazságtartalmuk, és ami a legfontosabb: sokkal nagyobb mértékben befolyásolják őket olyan belső tényezők mint a hormonális, neurális állapot, sőt, az immunrendszer állapota, stb. és céljuk valójában NEM a világ működésének hű megértése, hanem annak olyan modellezése, ami az EGYÉN működését megkönnyíti. Viszont egy ilyen modellnek ahhoz, hogy működőképes legyen, elsősorban az egyénhez, az agy befogadóképességéhez kell alkalmazkodnia, nem feltétlenül kell helyesen leírnia a világ valós működését... Márpedig az, hogy célt, értelmet feltételezünk az egyéni létezés mögé, tipikusan ilyen dolog (megkönnyíti az életünket, túlélésünket, tehát adaptív, tehát fennmarad, de ettől még rohadtul nem biztos, hogy a tényleges valóságot írja le...inkább érzem "agyi önvédelmi mechanizmusnak", mert az igazság nehezen elviselhető). Ezért veszélyes intuíciók alapján levonni következtetéseket arról, hogy valójában hogyan működik a világ...
Nem tudom, így érthetőbb -e a hozzáállásom...