Felvezetésként: csak azért, mert a búza nem tud ordítani, szépen nézni vagy kapálódzni, nincs selymes bundája sem fényes tolla ugyanúgy érték, mint egy állat. Támadják kártevők, támadják betegségek, ugyanúgy lehet rákos, fertőződhet el egy sebe és halhat meg azért, mert elnyomja a többi. Nem szabad különbséget tenni egy darab kenyér és egy szelet hús közt, hisz mind úgy készült, hogy egy lény életét áldozta azért, hogy jóllakjunk, és ezt illenék tiszteletben tartani!
Mind az állati mind a növényi eredetű táplálékok (még ha kiválasztás útján is, de) emberi továbbfejlesztése az eredeti lénynek (nehéz, nagy csövű kukoricák, fél métereset termő uborkák, nagyon gyorsan növő csirkék, stb), ami a természetben nem lenne hosszú távon életképes, és a növények tartása sem biztos, hogy megegyezik a természetessel, elég csak a perlitben vagy úsztatott módon termesztett növényekre gondolni, melyek közvetlen napfényt nem is" látnak"...
KillHates:
>A másik nagy probléma, hogy az USA-ban a megvásárolt élelmiszer 55%-a a szemétben köt ki, nálunk (Magyarországon) ez "csak" 35% !!!!
>Lenne 6 ezer Forint egy kiló marhahús, máris megtanulnánk lerágni rendesen a csontot :D
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én olyan nevelést kaptam, hogy az élelmiszer = érték, nem szabad kidobni, nem szabad annyit főzni sem pedig összevásárolni, hogy ránk romoljon, és nem szabad a másnapos/harmadnapos ételt kidobni csak azért, mert "megúntuk", hogy aztán főzzünk másfélét. Ennek következtében, ha melóban megebédelek és felmarad két harapás kenyér vagy néhány kanál főtt étel, akkor azt nem a kukába vágom, mint a legtöbben, hanem visszacsomagolom a zacskóba/edénybe és mikor épp ráérek megeszem, vagy hazahozom és megkapja a kutya, macska, csirke, vagy ha a kenyér tiszta maradt (nem haraptam, nem fogdostam össze/vágtam bele zsíros kézzel/késsel -- bár ez elég elkerülhetetlen a melóba vitt kajával, inkább csak itthon lehet így), akkor az megy panírmorzsának, vagy bárminek, amibe kenyér kell.
Egyébként az írásod csak a megvásároltra vonatkozik, a végfelhasználóig eljutás során elhullás, ütődés, tárolás vagy bármi miatt pocsékba menő mennyiséget nem számoltad fel... úgy szerintem itthon is megüti az 50%-ot, vagy inkább többet is.
Mind az állati mind a növényi eredetű táplálékok (még ha kiválasztás útján is, de) emberi továbbfejlesztése az eredeti lénynek (nehéz, nagy csövű kukoricák, fél métereset termő uborkák, nagyon gyorsan növő csirkék, stb), ami a természetben nem lenne hosszú távon életképes, és a növények tartása sem biztos, hogy megegyezik a természetessel, elég csak a perlitben vagy úsztatott módon termesztett növényekre gondolni, melyek közvetlen napfényt nem is" látnak"...
KillHates:
>A másik nagy probléma, hogy az USA-ban a megvásárolt élelmiszer 55%-a a szemétben köt ki, nálunk (Magyarországon) ez "csak" 35% !!!!
>Lenne 6 ezer Forint egy kiló marhahús, máris megtanulnánk lerágni rendesen a csontot :D
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én olyan nevelést kaptam, hogy az élelmiszer = érték, nem szabad kidobni, nem szabad annyit főzni sem pedig összevásárolni, hogy ránk romoljon, és nem szabad a másnapos/harmadnapos ételt kidobni csak azért, mert "megúntuk", hogy aztán főzzünk másfélét. Ennek következtében, ha melóban megebédelek és felmarad két harapás kenyér vagy néhány kanál főtt étel, akkor azt nem a kukába vágom, mint a legtöbben, hanem visszacsomagolom a zacskóba/edénybe és mikor épp ráérek megeszem, vagy hazahozom és megkapja a kutya, macska, csirke, vagy ha a kenyér tiszta maradt (nem haraptam, nem fogdostam össze/vágtam bele zsíros kézzel/késsel -- bár ez elég elkerülhetetlen a melóba vitt kajával, inkább csak itthon lehet így), akkor az megy panírmorzsának, vagy bárminek, amibe kenyér kell.
Egyébként az írásod csak a megvásároltra vonatkozik, a végfelhasználóig eljutás során elhullás, ütődés, tárolás vagy bármi miatt pocsékba menő mennyiséget nem számoltad fel... úgy szerintem itthon is megüti az 50%-ot, vagy inkább többet is.